Ayame's blog - The story continues...

2012-03-18T10:11:00.007+01:00

És ha voltál már szerelmes, akkor szerencsés vagy,
Mert a többségünk keserű valaki miatt.
Tüzet szítunk a bensőnkben, mert jó móka,
Megtévesztjük a szívünket, hogy majd nem hiányoznak.
De nekem örökké hiányozni fog...

A dal, ami alatt Park Kae Yon széjjelszed egy fürdőszobát... vagy legalábbis elkezdi lebontani.

2012-03-15T14:37:00.003+01:00

Szándékosan hagytam kihülni a szobámat.

Reszketni akartam.

Mezítláb. Trikóban.

Vicces érzés volt csak úgy feküdni, fázni, a karjaim közé szorítva egyet a párnáim közül, és közben némán motyogni magam elé valami ismeretlen dal szövegét.

A Te illatod is lehetett volna azon a párnán.

Megmosolyogtató tud lenni önnön tehetetlenségem és nyomorúságom, de ez van.

Vígan megyek tönkre, mert így kevésbé fáj.

2012-03-09T21:11:00.004+01:00

Csak nyugodtan

Ne légy félénk
Ma este takard el a szemed
Megcsinálom
Megcsinálod
Megcsináljuk

2012-03-06T20:46:00.000+01:00

ma megint megbuktam lányságból.

világ lányai egyesüljetek és kövezzetek halálra.

köszönöm.

ゴストエネミ ♥

2012-03-03T23:11:00.000+01:00

Nem emlékszem, ki húzta meg először a ravaszt,
De ugyanazokat a bűnöket követtük el, ha visszanézek...

MAA reneszánszát éli nálam... már ha eltűnt valaha végérvényesen is...

2012-03-01T21:17:00.001+01:00

Hogy honnan lehet tudni még, hogy jön a tavasz? Onnan, hogy kezdődik a közfoglalkoztatás a hivatalban :3 Láttam pár ismerős arcot, akiket visszavettek, és néhány újat is. Személy szerint most azon ügyködöm, hogy egyet betanítsak az adóra, utána pedig a jövőhéten betanítok egyet magam mellé is. A főnököm nem ugyanezekkel a szavakkal élve, de közölte, hogy nyugodtan passzoljak munkákat a csajnak, végtére is azért van. Szóval, eddig két ember helyett szakadtam meg, most meg kábé ketten dolgoznak majd én helyettem.

Azért furcsa, így köztisztviselői szemmel nézni ezt az egészet, és belátni a kulisszák mögé, hogy a "rendes" alkalmazottak mit gondolnak a közcélúakról. Végtére is, ők "csak" közcélúak, vagy mi a fene... Nem tudom, én soha nem úgy gondoltam magamra anno, mint "csupán" közcélú. Én már akkor is az akartam lenni, ami most, és fel sem tűnt, mekkora a szakadék.

Szóval tavaszodik, jönnek a közcélúak, én pedig valamiért fontos embernek érzem magam. Embereket tanítok be és/vagy patronálom őket, a jegyző asszony pedig állítólag kifejezetten értem kapálózott, hogy írjak meg neki valamit. Állítólag. Szeretném, ha engem tényleg bírna, mert én piszok jó fejnek tartom őt, annak ellenére is, hogy sokan szadistának találják néha. Lehet, hogy azután, hogy egyszer egy szép napon én is elkövetek ellene egy hibát, engem is alaposan lecsesz, talán én sem fogok így vélekedni róla, nem tudom.

Ilyenkor tavasszal rohadtjó érzés köztisztviselőnek lenni.

2012-02-29T19:54:00.002+01:00

ez nem az én napom.

szóval tényleg jön a tavasz.

a héten úgy zabálok, mint egy terhes nő - mindent mindennel, töménytelen mennyiségben.

napi szinten rádöbbenek, hogy mennyire elszúrtam.

és arra is, hogy mennyivel jobb lenne... ott. úgy. sehogyan. semmiként.

az egészről a tavasz tehet.

imádom, de...

kérem vissza a telet.

2012-02-29T06:54:00.001+01:00

Asszem tényleg jön a tavasz.

csak mert ilyenkor mindig szerelmes akarok lenni.

2012-02-23T22:09:00.000+01:00

Jól nézzetek meg, mert nem sokszor fogtok így látni...

Ezzel a mondattal váltam ma el a lányoktól az iktatóban, miután tőlük is megkaptam, hogy milyen szokatlanul csinos vagyok ma, és nevettünk ezen egy nagyot.

Ez van, testületi ülésen voltam, és parancsba kaptam, hogy legyek csinos. Asszem az voltam.

Ráadásul, ma kétszer is megdicsértek a munkámmal kapcsolatban, ami nagyon jól esett.

Jó nap volt ez.

Legyen az holnap is.

2012-02-19T00:01:00.000+01:00

Keresed, keresed, keresed, aki majd változtatni fog,
Szereted, várod, hívod Őt, aki mindent félredob.
Ez lehetek Én.
Mert nekem szupererőm van,
De a legelejétől kezdve tudom, hogy robban.
Elvakít a fény,
Míg szól a zeném, védve vagy,
Hisz az élet is csak képregény.

kalandok a vérkonzerválóban

2012-02-17T21:19:00.002+01:00

Mivel piszok önző és álszent ember vagyok, aki szereti elhitetni magával, hogy mekkora egy földre szállt angyal - jó lenne rájönni, hogy szívből, őszintén jó ember vagyok - ezért kapva kaptam az alkalmon tegnap, amikor bejelentették nálunk, hogy véradás lesz. Nem csináltam még ilyet, de már jó ideje szerettem volna, mert van bennem némi mazochista hajlam + sosem segítettem még ilyen módon senkinek sem. Úgyhogy, egész délelőtt a vérkonzerválóban ücsörögtünk, várakoztunk, papírokat töltögettünk, fáztunk, unatkoztunk meg ilyenek, miközben mindannyiunkat megvizsgáltak. Köztem, meg a főnővérorvosizé között, aki felülvizsgálta az előzetes eredményeimet (testsúly, vérnyomás stb.) a következő párbeszéd zajlott le:

Nővérke: Itt az áll, hogy maga ****** kiló.
Én: Igen, annyi vagyok.
Nővérke: És ez biztos?
Én: Két hete méredzkedtem, szóval biztos...
Nővérke: Azért mérjük meg, jó?
*ráállok a mérlegre, fél kilóval több, mint amennyit mondtam neki*
Nővérke: Hát, biztosan sokat nyomnak a ruhái, szóval...
*négy kilót levon abból, amit a mérleg mutat, és ráírja a papíromra O.O*
Nővérke: Alacsony a vérnyomása. Mindig ennyi szokott lenni?
*megméri a vérnyomásomat, még mindig szörnyen alacsony*
Én: Igen, általában ennyi ^^"
Nővérke: Nem szokott rosszul lenni? Elájulni?
Én: Isten őrizz!
Nővérke: Így nem fogjuk megtalálni a vénáját...
*behív egy másik nővérkét*
Nővérke: Nézzük meg a vénáját, bele lehet találni?
*Nővérke #2 megnézi*
Nővérke #2: Tökéletesek a vénái.
*Nővérke vesz egy nagy sóhajt*
Nővérke: Sajnálom, de a kishölgy nem adhat vért, bármennyire is értékelem a tenni akarását. Nagyon sajnálom... Viszont, ha kicsit feljebb tornássza a vérnyomását, és hízik pár kilót, mivel elég soványka, szeretettel várjuk! ♥

~kösszépen, ezzel aztán most helyretettétek a lelkiismeretfurdalásomat, így is egész héten jobbra-balra sértegettem halálra az embereket, akiket szeretek, és még egy hót idegen ember életét sem menthetem meg a véremmel, hogy legalább ennyi jó cselekedet legyen a számlámra írva... a hízást pedig el lehet felejteni... ezek nem láttak még koreai modelleket, hogy azt mondják nekem, hogy soványka... de a kishölgy, mint megszólítás roppantul tetszetős volt, amolyan aranyos jelző, amit épeszű emberek nem használnak rám, meg úgy eleve aranyos jelzőket sem szoktak, szóval... ♥ a vérkonzerváló egy igencsak mókás hely...

2012-02-14T20:50:00.003+01:00

Ki szívembe' kutat nyisson egy alagutat,
mi csillagként mutatja az utat
Ki szívembe' kutat nyisson egy alagutat,
mi kristálygömbben irányt mutat

2012-02-12T14:48:00.000+01:00

best inspiration ever~ ♥

2012-02-10T21:33:00.000+01:00

Szeretem a pénteket. Egyig vagyunk, ilyenkor viszek magammal egy extra-adag szénhidrát bomba kakaót, és az ember simán elszórakázik abban az öt és fél órában, amit benn tölt.

Szeretem a pénteket. Még akkor is, ha ma háromig voltam; az össz táplálék-bevitelem pedig fél négyig egyenlő volt a reggeli szendvicsemmel+joghurttal, egy csésze mennyei cappuchinoval, meg egy almával; és egész nap, megállás nélkül a jegyző és a vezérigazgató (akik egytől egyig nagyon jó fejek) diktáltak nekem, meg kreálhattam nekik egy bazinagy és bazibonyolult táblázatot.

Mert munkamániás vagyok.

És mert akkor is péntek van. ♥

2012-02-09T20:40:00.000+01:00

Csak mert régen volt olyan bejegyzés, ami rólam szólt volna, most itt egy.

Lee Joon és Fruuuu~ szülinapjára én is kaptam egy ajándékot: behívott a jegyző, és felajánlott egy egy éves szerződést, méghozzá mint köztisztviselő! 21 évesen köztisztviselő leszek, el sem hiszem! Végre valami idő előtt történik meg velem~ (bárcsak minden másra is igaz lenne ez, lásd meggazdagodás, kiutazás Japánba stb.) Úgyhogy előre láthatólag 2 hét múlva kineveznek, szóval vennem kéne egy csinos kisruhát, kinevezésre mégsem mehetek csak úgy.... ><

Ma pedig rájöttem, hogy kezdek hajlékony lenni, a nyújtásnak lehet valami pozitív eredménye. Most amúgy is elkezdtem edzeni a spárgára, ha már így hajlongok itt összevissza, és egész jól megy. Végre lenne valami különleges képességem.... ^^"

És talán haladok valahová. Egyelőre nem a céljaim felé, habár.... részben igen, szóval nem panaszkodom. Meg kellene tanulnom türelmesnek lenni.

szülinaposok~♥

2012-02-07T22:00:00.001+01:00

mert nem tudtam megállni, hogy ne csináljak neki valamit, még akkor is, ha elég gagyi lett.... ez van, ha időben elkezdem csinálni, biztos sokkal jobb lett volna :$

Mindenesetre Boldog Születésnapot, Joonie~♥

ésésés egy másik, számomra szintúgy nagyon fontos ember is ma született, akinek hála, rengeteg sokat tanultam az emberekről, nem is beszélve arról, hogy őkelme segít levágni a cenzúralakatot a számról sztoriírás közben~

Nagyon Boldog Szülinapot, Pamacs! ♥

2012-02-02T19:44:00.001+01:00

És ezen a héten is megcsináltátok... ♥

2012-02-01T21:34:00.003+01:00

Minél tovább állok itt,

Annál hangosabb a csönd.

Tudom, hogy már nem vagy itt, de néha esküszöm hallom

A hangodat, amikor a szél fúj.

Ezért az árnyakhoz beszélek,

Remélve, hogy hallasz, mert azt akarom, hogy tudd

Olyan hangzavar van a fejemben

A szavaktól, amiket ki kellett volna mondanom,

És ahogy mélyre süllyedek a megbánásban

Nem vehetem vissza a szavakat, amiket sosem mondtam ki

Sosem mondtam ki

Nem vehetem vissza a szavakat, amiket sosem mondtam ki

Sosem mondtam ki

Nem vehetem vissza a szavakat, amiket sosem mondtam ki

...

2012-01-27T20:33:00.000+01:00

Csak egy játék. Úgy érzem, ennél komolyabban nem vehetem az életet.

Ez csak egy játék.

Eljátszom, hogy érzek dolgokat, hogy elfelejtek dolgokat, hogy örökre a szívembe zárom őket.

Te is csak egy vagy az én kis játékszereim közül.

Nem.

Több vagy náluk.

A legkedvesebb számomra.

Te vagy az őszinte mosolyban megbúvó tisztaság, amit akkor eresztek meg, mikor senki sem lát.

Te vagy az inspiráció, ami valóban előrébb mozdít a céljaim felé.

És az az érzés is te vagy, amikor a hiányodba belesajdult szívemben lassan enyhülni látszik a kín.
Igen, az az érzés Te vagy.

Bárcsak vigyáznál rám. Valahol.

2012-01-24T20:31:00.013+01:00

Az idők végezetéig szeretni foglak, évmilliókat várnék rád,
Ígérd meg, hogy emlékezni fogsz: az enyém vagy,
Baby, átlátsz a könnyeken?
Jobban szeretlek, mint azok a ribancok ezelőtt,
Mondd, hogy emlékezni fogsz, mondd, hogy emlékezni fogsz...
Az idők végezetéig szeretni foglak...

best of Kriplikommandó~

2012-01-22T22:34:00.001+01:00

"Sorompót kaptál. Elég gyakran megtörténik az életben. Kerüld meg, bújj át alatta, fordulj vissza, feküdj a sínre." - Ron Jar

ebédszünetben~

2012-01-17T16:13:00.001+01:00

Én: Most mennem kell vissza a dolgozóba...

Tündérbogár: És akkor ki fog velem játszani?!

Én: Ööööööömmmmm.....

♥

2012-01-16T22:09:00.001+01:00

Még a napfényátölelős affér előtt megpróbálkoztam egy ugyanilyen képtelen dologgal: bele akartam kapaszkodni az időbe. Szorítani, belemélyeszteni a körmeimet, s nem hagyni, hogy A PILLANAT tovatűnjön. Meg akartam fékezni a megállíthatatlant; kitépni egy véres cafatot a múlandóságból.

Rád edzettem. Hogy amikor Te és én végre találkozunk, majd könnyedén ejtsem foglyul magunkat abban a pillanatban.

Amikor majd szerelem lesz első látásra.

2012-01-12T20:05:00.000+01:00

Amikor azt hiszed, nem láthatsz kifejezőbbet egy fiú bandától...
akkor jön ez.

2012-01-11T22:25:00.001+01:00

dedicated to.... tudja az, akinek dedikálom.

2012-01-10T22:01:00.000+01:00

Vannak napok, mikor megmosolyogtat várni rád. Lehetetlen, reménytelen vállalkozás ez, mégis szívem-lelkem bele akarom adni, hogy amikor eljössz, azt lásd majd, amit láttatni akarok veled. Aki leszek egyszer.

Közben pedig minduntalan arra gondolok: vajon szeretnél? Így, vagy úgy, nem számít, csak az, hogy szeretnél-e egyáltalán?

Ki az, akit szeretnél? Mondd el, és én azzá válok neked, megígérem.

2012-01-09T21:14:00.003+01:00

It's hard to be a man when there's a gun in your hand

Oh I feel so...

Something happens and I'm head over heels

I never find out till I'm head over heels

Something happens and I'm head over heels

Ah don't take my heart

Don't break my heart

Don't throw it away

Throw it away...

valahogy ez jutott eszembe az én szerelmetes, sebzett szívű, elkeseredett hercegem láttán... nem tehetek róla ♥

2012-01-08T22:00:00.001+01:00

Szex tündér: egy varázslény, amelynek száma több százra tehető. Össze-vissza repkednek a világban és arra használják mágikus képességeiket, hogy valószínűtlen szex-helyzeteket kreáljanak velük. Jelenleg is vita tárgyát képezi, hogy ezek a teremtmények a felsőbb jó szolgálatában tevékenykednek-e vagy sem. Például, a szex tündérek képesek elérni, hogy az iskola leggyíkabb tanulója lefeküdhessen a gimi királyával/királynőjével. A gyík szempontjából ez egy kiváló alkalom arra, hogy megbecsülése magasabb szintekre lépjen, az iskolai nagymenő népszerűsége azonban ezzel egyenes arányban csökkenő tendenciát mutat.

A szex tündérek magasabb sikerrátával dolgoznak, ha mindkét fél szervezetében bőséges mennyiségű alkohol található, vagy ha a célszemélyek olyan mennyiségű vággyal telítettek, hogy az ésszerű gondolkodás nehézségeket okoz számukra. (a szex tündérekhez imádkozni is lehet, ha kétségbe vagyunk esve, akárcsak Istenhez)

példa: "Drága, egyetlen szex tündér, kérlek, kérlek, KÉRLEK, hadd lehessek együtt egyetlen egyszer Vele, és többet soha semmit sem kérek tőled az életben!"

cr.: Urban Dictionary

ha ezek komolyan léteznek....

ezekről írnom kell egy ficit...

2012-01-06T23:48:00.000+01:00

Mi olyan érthetetlen abban, hogy én nem akarom megvalósítani a Nagy Terv-ben szereplő dolgokat? Az azoknak való, akiknek nincsenek álmaik, akik nem akarnak elérni valami elérhetetlennek tűnő, csodaszép dolgot.... Ehhez képest, engem még mindig rossz irányba terelnek itthon, pedig tudják jól, mit akarok. És hiába mondtam el ma nekik, hogy nem akarok itt maradni, nem akarok itt meghalni, csak annyit kaptam válaszul, hogy majd meglátod, hogy máshol sem könnyebb....

Mintha sírva könyörögném magam vissza ide, komolyan.... És egyébként is, ha azt akarják, hogy így legyen, hát eresszenek el, és ha nekik van igazuk, úgyis a fentiek szerint, taknyomat felszívva fogok nyavalyogni nekik, hogy ezt én nem bírom. Ha meg tévednek... akkor meg rohadtul megcsináltam a szerencsémet.

21 vagyok, és már most úgy érzem, hogy kifutottam az időből.

2012-01-04T22:24:00.001+01:00

Ma megpróbáltam magamhoz ölelni a napsugarakat, persze csak gondolatban, mert ha valóban megtettem volna, biztos, hogy totál hibbantnak tartottak volna az emberek. A többiek. A mások.

Szóval magamhoz szorítottam őket, a karjaimban éreztem a melegségüket, közben pedig azt képzeltem: Téged ölellek általuk. Téged ölellek, a melegségük a Te tested melege, hiszen élsz, szívdobogsz, lélegzel. Nem egy kósza álom vagy csupán, ami bennem él és mindenben, ami eszembe juttat Téged.

Lennél a napfényem ezeken a komor, téli délutánokon? Lennél az, aki nem engedi, hogy elfeledkezzek arról, hogy a vég mindig egy új kezdet?

2012-01-03T21:40:00.000+01:00

Tegnap volt egy Magic Monday-em.

Konkrétan nem is emlékszem rá, hogy történt-e már velem ilyesmi.

Egyrészről, azok után, hogy a munkaviszonyom megszűnt, és egy árva szót sem szólt senki arról, hogy kötnek-e velem egy újabb szerződést, éppen kiélvezni igyekeztem első állástalan napomat, amikor felhívott az ex-főnököm. Imádom ezt az utolsó-utáni-pillanatban-jövünk-rá-hogy-kellesz dolgot... szóval ma megint kezdtem, mintha el sem jöttem volna.

Aztán, megjött Fruuuuudrága csomagja, és teljesen kész voltunk rajta Childdal: volt benne varázsbögre (varázsfelirattal :$), amiben minden, amit iszol belőle, szeretet ízű lesz; meg volt benne egy akkora Lee Joon kitűző, hogy majdnem elájultam; meg volt hozzá kézzel írott levélke is (ráadásul lila :$), szóval adott volt minden, ami ahhoz kell, hogy telepatikus úton agyonölelgess meg csókolgass valakit.

És most vissza a mókuskerékbe. Egyelőre február végéig, aztán ki tudja még, hogy mi lesz. Nem érdekel, ki fogom bírni. Ki kell bírnom, különben nem juthatok sehová. Főleg nem egy bizonyos helyre. Egy bizonyos világba. Egy bizonyos valakihez.

2011...

2011-12-31T14:25:00.000+01:00

Jó szokás szerint egész évben írogattam egy listára, hogy ez az év minek is volt az éve az én kis jelentéktelen életemben. Hát, ezeknek:

1. A Johnny's éve

2. A konzolozás éve

3. A Final Fantasy éve

4. A Resident Evil éve

5. A Valenfield éve

6. A "szar vagyok" éve

7. A "bőghetnékem van" éve

8. Fruuuu~ éve ♥

9. Lee Joon oppa éve :$

10. Az MBLAQ éve

11. A saját történetírások éve

12. A netről rendelés éve

13. Lee Da Som éve...

(természetesen ez nem a fontossági sorrendem, csak úgy ahogy volt, kimásoltam szépen időrendben a naplómból~ ^^")

2011-12-31T00:12:00.000+01:00

Nem is tudtam, hogy ennek ilyen szép, cifra neve is van...

2011-12-28T19:57:00.000+01:00

Vicces.... komolyan röhögtem rajta egy sort, amikor megláttam, hogy valaki lopta a saját kis szövegecskémet... arra gondoltam: nahát, a végén kiderül, hogy van némi fantázia abban, amit írok/mondok, különben nem lopkorásznák csak úgy összevissza...

Köszönöm szépen.

2011-12-26T20:19:00.000+01:00

Meg kell állapítsam, hogy ez egy jól sikerült karácsony volt. Igaz, az utóbbi két nap teljesen összefolyt nekem, jobbára tíz órákig aludtam; sütit reggeliztem - amit aztán mint egy vadállat tekerhettem lefelé a biciklin, de imádtam; pizsiben rohangáltam délig, bele-belelapoztam a Vavyan Fable könyvbe, amit Childtól kaptam, és egyszerűen bolondulok érte (Kriplikommandó mindenek felett ♥); Fruuudrágával tovább fűztük terjedelmes collab-ficink fonalacskáját meg ilyenek...

És még van belőle jó egy hét...

2011-12-25T21:45:00.003+01:00

Ahhoz képest, hogy állítólagosan a sírba tenném apát egy szobabiciklivel, idén karácsonyra kaptunk egyet közösben Childdal ♥

El sem tudjátok képzelni, milyen érzés úgy tekerni, hogy közben ömlik rólad a víz, a füledben meg Lee Joon hangját hallod full hangerőn...

Segítek: átkozottul, piszkosul, rohadtul jó.
Mozgásmániás leszek, azt hiszem.

2011-12-24T14:58:00.001+01:00

Idénre is kreáltam valamit (látszik rajta, hogy 3 percembe telt megcsinálni....), mert mániám kifejezni az érzéseimet a karácsonnyal kapcsolatban.... most MBLAQ-et kaptatok ♥

2011-12-23T18:57:00.000+01:00

óhogyrohadnálmeg~ ♥

Fenébe mindennel, meg mindenkivel, elegem van. És nem, nem vagyok vevő az elfogultsággal telített lelkifröccsökre, köszönöm előre is drága családom, azon belül is drága anyám, illetőleg pedig mindenki más.

Komolyan örülnék neki, ha végre valaki úgy istenigazából, minden mellékes emberség nélkül a képembe mondaná, hogy "egy nulla vagy".

Akkor legalább tudnám, hányadán álljak magamhoz. Mondjuk jelenleg kábé pont úgy állok magamhoz, mint kellene: letakarni minden tükröt, kidobni minden inspirációs képet, kidobni a műszempillákat a pitsába, és végül, de csöppet sem utolsó sorban kitenni magam az utcára, hátha éjjel fagyni fog...

És igen, karácsony előtt egy nappal nincsen jobb dolgom, mint azon kattogni, hogy esztétikai szempontból defektes vagyok... meg más szempontokból is egyébként, de momentán ez az, ami fáj kicsit, szóval...

2011-12-21T20:31:00.002+01:00

Nem is tudtam, hogy a hópihék ennyire megtapadnak dolgokon.

Egész elragadtatott, ahogyan megmaradtak a kapucnim szőrméjén, sőt a szempillámon is. Ez az első telem, amikor ráhullott a szempillámra a hó... Aprócseprő hangulatszilánk, tudom, de engem mindig is letaglóztak az ilyen kicsiny csodák. Vagy lényegtelen hülyeségek.

2011-12-19T19:55:00.002+01:00

Na végre, hogy leesett. Épp időben, egyébként, mert ha nem érkezett volna meg A Kabátom, akkor tutira halálra fagyok délelőtt a helyszíni leltár alatt is, meg úgy amúgy is.

Közben meg kínlódok. Más az, ha van valaki, aki a tiéd, csak a tiéd, és amikor nem(csak) a tiéd. Egy ilyen icikepicike tényezőn múlik, hogy örülsz-e dolgoknak, vagy sem. És nem, nem örülök. Pedig kéne.

2011-12-17T17:19:00.000+01:00

Céges buli.

Annyira kicsíptem magam, hogy majdnem beletört a bokám.

Kis kupicányi egó fröccs, majd egy kötelezően elfogyasztandó két centes eper pálinka.

Soksok forralt bor.

Azt hittem, nem fogok táncolni...

Négy órányi tömény szórakozás a polgármesteri hivatal dolgozóival.

Enyhe búcsúbuli utóérzet.

És a mese tanúsága: ha normálisan akarsz járni egy számodra szokatlan, átlag 10 centiméteres magassarkúban, nyomj be rá egy pálinkát, vagy valami töményet, és öt perc múlva úgy fogsz vonulni benne, mint egy szupermodell.

2011-12-10T12:43:00.000+01:00

2011-12-09T22:16:00.000+01:00

Biztos jó lehet neked... végtére is, az vagy, aki.

2011-12-07T20:49:00.000+01:00

Az óvodások állítólag kitalálták, hogy a városközpontban felállított karácsonyfa teljesíti a kívánságokat. Úgyhogy papírfecnikre lerajzolták, hogy mit szeretnének karácsonyra, és a fa tövébe tették őket. Kíváncsiságból megnéztem. Tényleg. Pár nagyobb gyerek már konkrétan levelet írt a Kívánságfának.

Ebédszünetben írtam egyet én is. Aztán hazafelé - ügyelve arra, hogy ne sokan lássanak meg - én is betettem az apróra hajtogatott levélkét a fa alá. Jól esett.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen 21 éves a környéken, aki az ovisok és kisiskolások játékait játssza.

2011-12-06T22:27:00.000+01:00

Mondhatom azt, hogy ez volt eddigi életem legjobb December hatodikája? Asszem igen.

Ma volt a városi Mikulás ünnepség, és mivel ezúttal a munkahelyemen zajlott le az egész, így négy éves itt lakásom alatt először én is meglestem. Életemben nem láttam még ennyi óvodást, az biztos. Meg aztán... rasztahajú, tirpák télapóval se találkoztam még, szóval ez a mai nap részben a rácsodálkozásokról szólt.

Meg a meglepetésekről is. Az igaz Mikulás gondolhatott ma rám, és megsürgette a postást, mert ma két olyan csomagot is hozott nekem, amelyek szívemnek mindennél kedvesebb tárgyakat tartalmaztak. Minden különösebb előjel nélkül... :$

2011-12-04T16:35:00.001+01:00

Jól van, így kell ezt csinálni a közeljövőben is.

Felhúzni magam valamin, aztán 10 perccel később elfelejtkezni az okáról.

Mennyivel könnyebb lenne, ha csak annyi ideig lennék képes emlékezni valamire, mint egy szimpla aranyhal.

Akkor biztosan nem lennének öndestruktív gondolataim.

random egymondatok a mai napról

2011-12-01T21:10:00.000+01:00

Megtaláltam a kesztyűmet.
Végig a táskámban volt.

Egész nap úgy volt dolgom, hogy közben nem is csináltam semmit.

A sajtos tésztám, ami egész ígéretesnek indult, végül a kutya táljában végezte.

Megjött az Anti-disznós kalóriaégetős harisnyám.
Útban a postára halálra röhögtük magunkat apuval, főleg azon, hogy Csubakka hangját utánoztuk egész végig.

Ki kell szúrjam a szemem, vagy nem kinyitni a következő egy hétben, nehogy előbb lássak valamit az MBLAQ Season Greetings-ből, mint hogy azt kihozná nekem a postás.

2011-11-30T21:11:00.001+01:00

csak egy random pillanatkiragadás a mai napból.

az adón ma majdnem ittunk gyerekpezsgőt. pontosabban, bele is ittunk, csak aztán olyan poshadt íze volt, hogy lemondtunk róla. szóval egy "gyors-kör-a-közértben"-el később megint koccintottunk, és ez most nagyon is finom volt. a tom & jerry kölyökpezsgő még mindig a finom kategóriába tartozik.

két hét múlva úgyis piába fullad az egész önkormányzat, ha lehet hinni a pletykáknak. életem első - és sokáig egyetlen - "céges" karácsonyi bulija igencsak ígéretesnek tűnik... igaz, idén állítólag nem az okmányiroda vezetője lesz a DJ, pedig megnéztem volna; ilyenkor biztos mindenki kifordul önmagából, meg abból a komoly, munkahelyi stílusából is kivedlik, ami miatt sok embert egyszerűen megközelíthetetlennek tartok.

meg aztán, szép kis búcsúbuli lesz ez tőlük... vicces, mire eljutok egy csapatépítő tevékenységhez, szinte már nem is dolgozom ott...

2011-11-27T21:00:00.001+01:00

Utálom a telet.

Hideg, csúszós és nedves.

És nem vagy itt, amikor jól esne egy kis melegség.

Nincsenek hosszú séták a korai sötétben, lámpafényben.

Nincsenek puha, parfüm és Te illatú ölelések.

Nincsenek kesztyűs kezek, szorosan egymásba fonódó ujjakkal.

Csak egy semmibevesző, kétségbeesett sóhajtás, mely magányos párafelhőcskét indít útjára a szürke fellegek felé. És a metsző hideg, ami csontig hatoló fájdalomba taszítja a porcikáimat.

Félek, hogy egyszer majd a szívem is kihűl.

pillanatnyi hangulatszilánkok az adóirodából

2011-11-25T16:23:00.000+01:00

áramszünet. vavyanfable. előkarácsonyiérzések. ügyfélfogadás. adószámok. dirtydancing. éneklésivágy. süti. egyhalványmosoly. várakozásazidőkvégezetéig.

2011-11-25T06:43:00.000+01:00

Tudom, hogy fájni fog, mégis tovább ringatom magam az álmaimba.

Tovább ringatom magamat Beléd.

És hiányzol, és nem vagy itt, és nem jössz el.

Hogyan is tehetnéd?

Messze vagy, túl távol, nem érlek el.

Miért lenne ez másképp?

Talán nem is kellek, sőt nem kellenék.

Talán jobb is így. Sőt, jobb így.

Vagy csak kevésbé szar.

Nélküled.

2011-11-17T21:20:00.001+01:00

Az utóbbi 3 napban mondtatok nekem pár okos dolgot.

Úgy tűnik te nagyobb dolgokra vagy hivatott, akinek az a feladata az életben, hogy megvalósítsa az álmait ♥

Nagyon sokat segítettél, és elégedettek voltunk veled.

ayame~ hülye vagy.

Szóval, köszönöm. Mostmár sokkal jobban vagyok ♥

2011-11-12T15:17:00.003+01:00

Itt akarlak tudni magam mellett.

Most.

Rögtön.

Mindörökké.

És vagyok olyan önző, hogy ezúttal nem gondolok rá, hogy te mit akarsz, vagy bárki más.

Itt kell lenned.
Siess hamar hozzám, különben... különben nem érsz ide.

Soha.

Vagy legfeljebb már csak azt láthatod belőlem, amivé a szüntelen várakozás tesz engem: mint mikor elfogy a varázslat az üvegcipellőkből.

Lassan elporladok. Belekeveredem az idő homokjába, és végérvényesen elveszek benne.

Akkor pedig nem találhatsz rám.

Talán meg is érdemled.

2011-11-07T07:17:00.001+01:00

Annak ellenére, hogy az én Álomvilágomban élsz, amit én teremtettem, én építettem - és építek még most is - nem juthatok be a magasra nyújtózkodó, zárt vaskapuján.

Kicsuktak hazulról, és még csak egy nyavalyás pótkulcs sincs a lábtörlő alatt.

Pedig ott vársz rám. Odabenn, a túloldalon, akárcsak mindaz, amit elérni vágytam - és még vágyni fogok - ebben a nyomorúságos, keserű életben.

Én pedig nem tudok bemenni.

Nem tudok a karjaid közé rohanni.

Nem élhetem meg az álmom.

Nem élhetlek meg Téged.

Frusztráló. Olyannyira, hogy sírni tudnék néha.

empty hands

2011-11-02T19:12:00.000+01:00

Ma rájöttem, hogy mennyire szar, amikor nem fogják a kezed. Olyankor majd' lefagy a reggel hétórai fagyban. Pedig mennyivel jobb lehet, ha valaki melengeti az ember kihűlt kezeit.

Játszásiból kinyújtottam az ujjaimat a dermedt állapotukból, hátha hirtelen valaki a jobbom után nyúl. Tudtam, hogy úgyse fog senki, de na... azért vártam, hogy majd csak lesz valahogy.

Nem lett.

Sokkal messzebbre kellett volna nyújtózkodnom ahhoz, hogy el is érd a kezem, igaz?

2011-10-31T23:15:00.002+01:00

Ma rájöttem arra, hogy mennyire hiányzol. Ezerszer voltunk már nálad a temetőben, de én eddig soha nem akartam sírni. Kivéve ma.

Hirtelen rádöbbentem, hogy mennyire szeretnélek visszakapni téged is és azt a gondtalan időszakot is, ami addig tartott az életemben, amíg még köztünk voltál. Hiányzik minden: a tömény, túlcukros jaffaszörp íze, és az a hatalmas pohár, amiből mindig ittam; a kavicsok hangja, ahogyan több méter zuhanás után a vízbe csapódnak a kerti kútban; a konyhád csempéje, amin olyan sokszor bámultam az aszimmetrikus berakást; a teraszodról lelógó jégcsapok, amiket mindig letörtem és elnyaldostam; a kályhád melege; a csomók a tejbegrízben; a fakanál, amivel annyiszor megkergettél; a fészer dohos, poros illata; a hátsókert nedves virágföldje; a tyúkok kotkodácsolása; a szomszéd spániel, aki az egyetlen kutya volt a környéken, akit a kerítésen keresztül meg lehetett simogatni; a szív vírágok, amiket mindig széttépdestem aprócska ujjaimmal; a Kossuth rádió népdalműsora; a régi vonalas telefon zúgó hangja; a lemezjátszó, amin nem hallgattunk soha semmit, de mindig megnézegettem a lemezborítókat; a szappanoperák, amiket együtt néztünk, mert akkor még csak három tévécsatorna volt egy átlagos háztartásban; az akasztós szekrényben tárolt ruhák öblítőszaga, amit olyan sokszor éreztem, amikor elbújtam oda; a végtelen vakációk és tanévek; a ballagás, ahol még ott voltál, és hallottad, ahogyan nektek éneklem: 20 éve múlva lehet, hogy találkozunk, de te már a nyár végén elmentél.

Most minden annyira nehéz és bonyolult. Annak idején, amikor ez a soksok emlék született, hála neked, még nem kellett azon gondolkodjak, mihez kezdek az életemmel. Vissza akarok menni oda. Arra a helyre. Hozzád. Abba az időbe.

Haza akarok menni.

2011-10-23T16:44:00.000+02:00

Jó kis szombat volt. Amolyan random szombat. Tele random ötletekkel. Ebéd a Dunakorzón, séta a Lánchídon, az ominózus korlát felkeresése, Jin szállodájának prezentálása Child részére és belőttük a Starbucks pontos helyét is, hogy meglegyen, mikor jövő hónapban ünnepelni megyünk. Este úgy fájt a lábam, hogy alig tudtam elaludni tőle. De akkor is megérte. Jó volt látni, hogy mi az, amit soha a büdösben nem fogunk elérni. Legalábbis a következő években egészen biztosan nem. Figyelni a vizet, közben enyhén tériszonyban vergődni, de nem nagyon, csak tényleg picit, közben meg azon gondolkodni, hogy lehet-e még rosszabb? Lesz-e még rosszabb?

Attól tartok: lesz.

Átkozottul felemelő érzés.

esős péntek reggel tracklist

2011-10-21T22:25:00.000+02:00

avagy bús melankólia vegyítve egy egyszemélyes instant gyászmenettel 15 percbe sűrítve útban a munkába...

1. Akanishi Jin - The Fifth Season

2. Ellie Goulding - Salt skin

3. Florence and the Machine - Blinding

csütörtök~

2011-10-20T21:52:00.000+02:00

Ma konkrétan egy... mi is vagyok? Valami, amit kétszer is kimostak, de csak egyszer centriztek ki, hogy egy régi ismerősöm szavaival éljek ezúttal. (mostanában mindenkinek lopom a szavait és kifejezéseit egyébként... bizonyára mert már tényleg nincsenek önálló gondolataim...)
Szóval ma magam vagyok a megtestesült mosott sz*r. Ilyenkor az lenne a legjobb, ha fognám magam és a fejemre húznám a takarót... és ott maradnék holnap délutánig, átaludva a rövidített, pénteki munkaidőt.

Át kéne menni Kae Yonba. Ő nem bunkó, és van kihez hozzábújjon.

Álomélet a köbön.

2011-10-17T22:03:00.002+02:00

Én: Apu, mi lenne, ha vennénk egy szobabiciklit?

Apu: Meg akarsz ölni?!

♥

questionnaire - part 5.

2011-10-16T01:16:00.002+02:00

Ezt is be kellett már fejezzem valamikor...

41: Rolling Stones vagy Beatles?
Ömmmm.... egyik sem? Ha meg nagyon mondanom kell valamelyiket, akkor a Rolling Stones.

42. Mi volt a legmesszebb hely a szülőföldedtől, ahol jártál?
Olaszország. (imádtam Velencét, oda kötelező lesz visszamennem egyszer :$)

43. Van valamilyen különleges képességed?
Erősen kétlem, hogy van, de az is lehet, hogy most csak nem jut eszembe ><

44. Hol születtél?
Budapesten ♥

45. Hogyan ismerted meg a hitvesedet?
Olyanom nekem még nincsen ^^" hehehe~

46. Az a bizonyos pohár félig üres, vagy félig teli?
Félig teli :)

47. Ha leülhetnél vacsorázni 5 élő emberrel, kik lennének azok?
Childocska, Fufu, Bogyó (halálos hármas vagytok nekem hülyülés szempontjából) meg még... *töriafejét* Lee Joon (csak hogy még több randomkodás legyen kaja közben) és.... és egy üres helyet hagynék valakinek, aki ne adj Isten váratlanul toppanna be az össznépi ~~baromkodásra~~ vacsira.

48. Ha leülhetnél vacsorázni 5 emberrel, akik már nem élnek, kik lennének azok?
A dédim (mert hiányzol nagyon), a nagypapám (aki állítólag remek ember volt, de én nem nagyon ismerhettem meg őt), egy férfi és egy női felmenőm (mert mindig is érdekelt a családom története) és Michael Jackson (ő konkrétan nem tudom, hogy miért, de ő egyből beugrott erre a kérdésre; szerintem jó fej ember lehetett).

és 2 kérdés valahogy elveszett a süllyesztőben.... nem keresem meg őket.

your eyes will linger, but still I will fall

2011-10-14T23:47:00.006+02:00

Please, just stop what you’re doing to me
Your eyes will speak but you just don’t see
What am I supposed to do when all I can think of is you?
The broken parts I’ll give for dreams to stay with you
Vanilla

csak mert. csak mert Park Kae Yon theme songja ♥

lassan ő lesz a legkedvesebb agyszüleményem.

2011-10-11T20:59:00.001+02:00

Jelentem: egyszerre vagyok hullafáradt a munka miatt, és piszoklelkes, mert most napi szinten írok. Mikor az ember három év magányos írás után megint talál egy collab társat, az tökjó.

Emlékszem, valahogy kilencedik fele kezdtünk el collabozni két barátnőmmel, és elég terjedelmes kis kalandregényt hoztunk össze (bárcsak nálam lenne a kézirat, de nálam semmi sem maradt belőle...), és tána is próbálkoztunk pár kisebb projekttel, de azok behaltak félúton. Aztán a kettőből az egyik lánnyal agyament, elmebeteg Naruto ficiket írogattunk órákon a pad alatt, abból szinte az össze nálam kötött ki, azokra vigyázok is nagyon.

És most itt van Fufu drága, akit szerencsésen kezdek belerángatni az írás világába, és szerintem ez nem igazán van ellenére - szólj rám, ha mégis. Életünk első MBLAQ ficijén dolgozunk éppen :$

Nincs is jobb, mint a csoportterápia... ♥

342

2011-10-04T19:30:00.007+02:00

Ma csak öt filler epizódot gyűrtem ezért. És azt kell mondjam, megérte.... ez egyszerűen gyönyörű volt, a rajzolás, a zenei aláfestés, hogy az egész csak róluk szólt... hosszabb véleménynyilvánítás - screenshotokkal - a bejegyzés folytatásában...

ERŐS ep. 342 SPOILER!!!!

Imádtam, hogy kábé csak kettőjükről szólt ez a rész, komolyan. Nem is beszélve arról, hogy Rukiának megint titkolóznia kellett Ichigo előtt, és nem beszélhetett arról, hogy mi nyomja a lelkét - ezt imádtam annak idején is, amikor el kellett mennie Karakurából.

Meg kell jegyezzem, hogy az egész epizód nagyon szépen volt megrajzolva, bizonyára különösképpen odafigyeltek rá, hiszen ez egy különleges rész volt a Bleach történetében. Ami nekem kifejezetten szemet szúrt, hogy Rukia piszkosul gyönyörűen lett megcsinálva, szerintem rég volt ilyen szép *-* Azért érzitek, hogy az ominózus folyóparton kellett megint összefutniuk... khm...

És akkor fanservice a javából, az ominózus korcsolyapályás jelenet, amit a következő fejjel néztem végig: *o* Amikor Rukia közölte, hogy ő még nem korcsolyázott, biztos voltam benne, hogy az lesz a vége, hogy Ichigo vezetgetheti össze-vissza a pályán ^^ Kaptunk egy közelit egy tündércukker kézfogásról, meg még egy kis ráadásnak romantikus bénázást is. Én már tényleg csak azt vártam, hogy eltanyálnak, és egymáson landolnak, akkor már tényleg átmentünk volna shoujoba xD És az a tűzijáték a végén.. hab a tortán ♥

Hazafelé aztán jön egy kis flashback arról, hogy Ichigo aztán semmit sem változott, de mielőtt jobban belemerülhetnénk a témába, komolyra fordulnak a dolgok. Rukia úgy tűnik nem tudja - és talán nem is akarja, mert gondol Ichigo érzéseire - megállítani őt, amikor elindul Hollowokat írtani, pedig ugyebár ezt kapta parancsba.

Jééééééééj~ kézfogás ismét, meg némi kiborulás Rukia oldaláról - az animáció ismét magával ragadó. Végül együttes erővel, utolsó alkalommal szembeszállnak a felhőkarcoló méretű Hollowwal, csak ők ketten, sehol senki más. Ichigo ereje ki is fogy, a játéknak vége... imádom, amit a végén mondanak egymásnak:

"- Bocs, hogy a végsőkig magamhoz láncoltalak...
- Ne mond ezt... te idióta...
- Nakamák vagyunk... ezt ne felejtsd el...
- Tudom..."

*Ayameennélpontnálteljesenkiborult*

És elérkezünk az epizód végéhez, felcsendül valami szívsanyargatóan gyönyörű dallam, és ekkor... minden fan szíve a torkában dobog... ómájgád erre vártunk már legalább egy élet óta...

A végére még egy kis tipikus IchiRuki-féle egymás piszkálása, aztán már tényleg nincs sok hátra, már tényleg nem lehet elhülyéskedni, ami következni fog...

És a teljesen felkavart lelkületű fangörl kitörli kicsordult könnyeit, ahogyan az epizód végén a nagy fehér semmiben csak annyit hallunk Ichigótól:

"Köszönöm..."

Morita és Oririn - mint mindig - megint bebizonyították, hogy qrvajó seiyuu-i Ichigónak és Rukiának.

És végül, csak úgy még némi extrának az ED is csak az övék... *Ayamepediggondolatbanmárhisztigörcsbenvongalikapadlón*

Annyira fognak hiányozni nekem... TT_TT

2011-09-28T21:22:00.002+02:00

Csak hogy visszakockuljak egy kicsit a Resident Evilbe, amit voltam olyan gonosz, és elhanyagoltam a Silent Hillezés mellett, nekikezdtem a Code: Veronica X-nek. Úgyis most jött ki HD-ban, legalább aktuális egy kicsit... Azon tanakszom, hogy írni is kéne valamit... de egyelőre csak tanakszom. Most játszom inkább.

2011-09-26T21:22:00.000+02:00

Azok, akik ne adj Isten, már az előző blogomat is olvasták (van egy sanda gyanúm, hogy ilyen ember nincsen...), azok tudják, hogy mi a véleményem az áramszünet nevet viselő jelenségről... ma megtapasztaltam, hogy milyen érzés, amikor hétfőn, reggel nyolctól este hatig, áram nélkül dolgozol egy irodában, ahol elengedhetetlen feltétel lenne, hogy használd az elektromos berendezéseket. Ennek ellenére, annyi munkám adódott, amennyit normális körülmények között soha nem kaptam. Mivel továbbra is tombol bennem a munkamániás állat, így nem meglepő, hogy imádtam.

2011-09-19T19:50:00.000+02:00

Éjjel sikerült azt álmodnom, hogy egy zombikkal teletömött metrón próbálok túlélni... egy körömvágó kisollóval, meg egy Chris Redfield utánzat fickóval (ez legalább nem volt felpumpálva)... Kicsit túl sokat játszottam mostanában, azt hiszem.

Csak azt nem értem, hogy azok után, hogy egész hétvégén Silent Hilleztem (új dili :$), miért nem valami szörnyen groteszk dolgot álmodtam össze vérrel, meg sötétséggel, meg ápolónőkkel... Ó, mily' kifürkészhetetlen és csodás az emberi tudatalatti...

Megami no Itazura

2011-09-17T10:49:00.001+02:00

Cím: Megami no Itazura (女神のイタズラ)

Műfaj: vígjáték
Mobil-adó: BeeTV

Maga a sztori igencsak aranyos. Egyrészt, adott Hideyuki (Matsuzaka Tori), a 23 éves srác, aki amerikai tanulmányait megszakítva hazarohan, amikor megtudja, hogy az édesapja meghalt. Az otthoniak, akik mindannyian az apuka asztalos/lapszabászati (erre nem tudtam rájönni, fával foglalkoznak és kész...) üzletében dolgoznak, igencsak vegyes érzelmekkel fogadják őt, szóval nem valami rózsás a helyzete. Másrészről, ott van Takumi, akinek elege van a gyermekléttel járó kötelezettségeiből. Nem akar iskolába járni, korán kelni, imádja az édességeket, és a világ összes játéka sem lenne elég számára. Nem beszélve arról, hogy az édesanyját is csak tehernek tartja, aki csak piszkálni tudja, hogy legyen jó gyerek. Ekkor kerül a képbe egy unatkozó istennő (Anne), aki egy kis szórakozásra vágyik, és úgy intézi a dolgokat, hogy Takumi Hide testében találja magát egy balesetből kifolyólag. Az ő testébe azonban nem kerül bele senkinek sem a lelke, így a kórházban fekszik kómában. Takumi teljesen odavan, hogy teljesült a kívánsága és felnőtt férfi vált belőle, azonban szembesülnie kell a felnőttléttel járó nehézségekkel is, mint például, hogy felelősséget vállal a tetteiért, vagy hogy megtanulja, mivel is jár, ha az ember egy csapat része, ahol mindenki kiteszi a lelkét, hogy együtt előrébb jussanak. Mint kiderül, a papa műhelyében sincs minden rendben, ugyanis anyagi gondokkal küszködnek, ráadásul egy lelketlen nagyvállalat tönkre akarja tenni a családi vállalkozást. "Hide" lassan ismét megnyeri magának a barátait, akiket nehezen érintett, hogy Amerikába utazott, és hamarosan ő is a nagy család részévé válik, nem beszélve arról, hogy sikerül egy olyasfajta csapatszellemet kialakítania a többiekben és magában, amellyel még a gonosz nagyvállalattal szemben is felvehetik a versenyt. De vajon a szeretet elég erős a korrupcióval szemben? És mi lesz Takumi eredeti testével, amely mellett éjjel-nappal ott virraszt az édesanyja, egyre csak arra várva, hogy magához térjen. Vajon a kissrác melyik életét választja?

Személyes vélemény: Megami no Itazura, avagy egy istennő csínytevése. Tündéri dorama, már ha az ember szeret sokat nevetni azon, ahogyan Matsuzaka Tori megpróbál úgy tenni, mint aki kilenc éves. Ezt értsd úgy, hogy fülig érrő szájjal rohangál egy láncfűrésszel, csipogós békákkal játszik egy kocsmában, kifosztja a 100 yenessel működő tekerős játék és édességautomatákat, meg ilyenek. Szenzációsan játssza a gyereket, az már biztos. Mondjuk a film teljes megértésében némi nyelvi akadályba ütköztem, ugyanis csak RAW verzót találni az interneten szóval csekélyke, az utóbbi évek során magamra szedett japán tudásomra kellett hagyatkoznom, ám ennek ellenére sok mindent megértettem (ez volt a második japán film, amit mindenféle sub nélkül néztem végig, és kifejezetten élvezetes volt a dolog). Ha az elfogultságomra hallgatok, akkor Matsuzaka Tori a best az egész sorozatban, viszont ha elfogulatlan akarok lenni, és nem engedem előtérbe kerülni a Tori-fangörl énemet, akkor a kedvencem Megami volt, az istennő, aki egyszerre volt cserfes és szertelen, és próbálta megtanítani Takuminak, hogy mindennek megvan az árnyoldala, még akkor is, ha egy kívülálló csak a szépet és a jót látja meg. Számomra most igencsak aktuális ez a felnőtt-gyerek dolog, ugyanis most kezdek csak rájönni igazán, hogy mennyire jó dolog volt gyereknek lenni. Annak idején meg utáltam, azt hittem, hogy a felnőtteknek sokkal könnyebb, de ez nem teljesen van így. Úgyhogy ez most tényleg passzolt a jelenlegi állapotomhoz. Összegezve: a Megami no Itazura Tori-fanoknak kötelező darab (abban az esetben, ha még nem látták volna), mert aranyos. Mondjuk volt úgy 30 perc a film közepe felé, amit szimplán csak hagytam menni, közben meg Facebookoztam, mert annyira kínlódtak benne, hogy untam. Kifejezetten azok közé a filmek közé tartozik, amiket az ember egyszer és csakis egyszer néz meg, mert annyiszor éppen elég volt neki; második alkalommal már halálra unná magát rajta. Ha lenne hozzá felíratom, talán másképp vélekednék, de csak talán.

2011-09-16T18:20:00.003+02:00

Szeretnék felbérelni valakit, aki minden egyes alkalommal itt ül mellettem a számítógép előtt, és amikor látja, hogy E-bayen qrvacsinos ázsiai göncöket nézegetek, akkor jó alaposan fejbeb*sz a másfél-két kilós világatlaszommal.

Miért is ne? Nézzük csinos, ráadásul piszokjó göncöket viselő, átkozottul szép ázsiai lányok képeit, és közben utáljuk magunkat azért, mert mi nem leszünk ilyenek.

Szóval, az önéletrajzokat várom szeretettel, aztán még átesünk egy ütésteszten, és már felvételt is nyert a szerencsés egyén, ha megfelelően tud bánni az atlaszommal. Fizetéssel kapcsolatos egyezkedésekre a szerződéskötéskor lehet számítani....

2011-09-14T20:59:00.001+02:00

Ma már majdnem úgy éreztem magam, mint valami felnőttkezdemény... mint egy kikent kifent kis titkárnőcske, aki a hivatali élet sűrűjében lassan elveszíti önmagát, nem is beszélve arról, hogy kicsiny családom számára remek csámcsogni valót szolgáltatok azzal, hogy vettem egy kisruhát... pedig fel nem vettem volna ilyesmit, de nincs mit tenni, önkormányzatba csinosan kell járni. És közben meg hallgathatom tőlük, hogy így is ki tudok nézni, nemcsak tornacipőbe meg tísörtbe bújtatva magam. Piszok frusztráló, mert nem akarok hűtlen lenni önmagamhoz, de nem tehetek mást.

Legalább a bizottságikra nem kell még elvonszolnom magam egy jó darabig. Az is lehet, hogy megúszom az egészet, nem lehet előre tudni az ilyesmit, főleg nem minálunk, ahol minden nap tartogat valami meglepetést.

Gépelnem kéne nektek a beígért IchiRukit, de nyolc órányi gépelés után még itthon is pötyögtetni fárasztó tud lenni... ráadásul félig meddig még csak fejben van meg, papírra meg nincs kedvem leírni... sz*r ügy, túligényes vagyok ahhoz képest, hogy piszokrossz író vagyok. Talán majd a hétvégén.

víkend~

2011-09-09T17:47:00.000+02:00

Ez mostmár igazán kijárt nekem. Kábé három napja csak a péntek tartott életben. De most előttem áll egy hétvége, amikor nem megyek sehová, és egész álló nap csak a PS2, a DVD lejátszó (Ao no exorcist full HD tévén *-*) és a sztorisfüzetek között ingázok.

És közben már előre elegem van a jövő hétből. Bizottsági ülés. És lehet, hogy én is megyek...

2011-09-06T17:59:00.000+02:00

Kezdek kettős életet élni. Az egyikben vagyok, aki vagyok: egy igencsak másoktól eltérő jelenség, igencsak eltérő gondolkodásmóddal, técében, tísörtben meg farmerban. A másikban meg egy irodakukac, illemtudó, munkamániás állat, aki hozzá képest túl elegáns és nőies öltözködésre kényszerül, nem is beszélve a balettcipőmről, ami már két teljes hete minden áldott nap sebesre töri a sarkamat (jelentem, mára már van egy lyuk mindkét sarkamon tőle...). És mindezt miért? Mert kell az a nyavalyás állás.

Nem tudom, mennyire lehet az ilyesmit hosszú távon bírni, de remélem, hogy azért nem kezdek el a másik, nem éppen kényelmes életem felé húzni, ahogy beletanulok a felnőttéletbe. Azt nagyon utálnám.

2011-09-04T18:44:00.002+02:00

Hogy kikből lesz a jövő generáció? Azokból a tizenéves gyerekekből, akik ma játékgépfegyvert tartanak a fejükhöz, meghúzzák a műravaszt, és fülig ér a szájuk, amikor felhangzik a mesterséges fegyverzaj. Igencsak megnyugtató...

az első nap...

2011-08-31T18:34:00.000+02:00

Ma reggel olyan gyomorideggel ébredtem, hogy csak nagy nehezen tudtam letuszkolni a gyomromba egy fél pirítóst, meg egy joghurtot. Így visszagondolva, már megint túlizgultam a dolgot, a munkahelyemen ugyanis mindenki nagyon rendesen viselkedett velem, igaz még kicsit szokatlan volt a környezet. A fő főnökeim egyike azzal fogadott reggel, hogy idézem: "V.I.P.-s állást szeretünk neked!". Szóval most az egyik irodavezető asszisztense vagyok, jelentem alássan.

Ma még semmi dolgom nem akadt, a nyolcból hat órát a saját(!) irodámban ücsörögtem végig - jó egyszer lefutottam az iktatóba, el is vett az én fontos időmből két percet - mert ez van, még senki sem akar elárasztani az egész pénzügyi részlegen egy kis papírmunkával, még a főnököm sem. Azért egy kicsit aggasztó, hogy nem sok fogalmam van arról, hogyan is mennek itt pontosan a dolgok, de vagy egy tündéri patrónusom, aki készségesen áll a segítségemre, remélem, hogy nem fogom állandóan zaklatni szegényt a hülyeségeimmel :$

Aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy megtartanak, ha ügyes leszek.

2011-08-30T21:10:00.001+02:00

Jelentem: gőzerővel gépelek nektek. Ráadásul IchiRukit, méghozzá előzetes megállapításom szerint 18+ alkotást. Életem egyik legsötétebb sztorija lesz.

Egyébként meg, holnap kezdek. Fogalmam sincs, hogy mi a fenét kell majd csinálom, de csak megmondják majd. Egyelőre nem vagyok síkideg, aztán lehet, hogy nem fogok tudni lefeküdni pár óra múlva.

És kontaktlencsém is van. Nem is olyan szőrnyű a szemkiszúrósdi, azt hiszem, hozzá tudok majd szokni. Végre én is hordhatok poénból stréberszemcsit (tudtam én, hogy vennem kell egyet), és beruházhatok egy napszemcsire is. A végén még lesz önbizalmam, gyerekek.

beach

2011-08-28T11:48:00.001+02:00

Ha ki kéne emelnem a legjobb pillanatot az egész tegnapi napban, akkor ez lenne az: csak feküdni, lebegni a víz felszínén, és bámulni a mélykék eget, amelyen egyetlen felhőpamacs sem lábatlankodik, csak egy repülőgép húz át a végtelenségen, hosszú, vékony kondenzcsíkot hagyva maga után. Én meg azon tanakodom, vajon hova tarthat? Talán egy jobb világ felé. Ennél egy sokkal jobb világ felé...

Harmónia mindenek felett...

2011-08-28T11:39:00.001+02:00

Gondoltam vérfrissítek kicsit. Úgyhogy lecseréltem az üdvözlő idézetet, meg kitettem egy I ♥ GYARU táblát. Kábé ennyi telt tőlem most. Igazándiból gépelnem kéne nektek....

sikerélmény?

2011-08-22T16:23:00.000+02:00

Nem is meséltem róla, pedig akartam. A múlt héten felhívtak, hogy legyek szíves befáradni állásinterjúra. Befáradtam. Próbalevelet írattak velem, meg beszélgettünk is. A bizottságvezető meglátta a bizijeimet, és már érkezett is a kérdés, ami igencsak várható volt:

Ön miért is nem jelentkezett egyetemre vagy főiskolára?

Úgyhogy világosíthattam fel. Ő meg felsorakoztatott pár ellenérvet. Szerinte igenis mennem kellett volna. Még akkor is, ha a japán szakot céloztam meg. Igencsak elgondolkodtatott. De csak két napig rágódtam az ügyön, tovább nem.

Aztán ma felhívtak. Enyém az állás. Kicsiny családom tagjai körbetáncolták velem a konyhát, és teljesen el voltak ragadtatva, én meg csak néztem, hogy mi a fene folyik itt. Bizonyára ez nagy dolog, örülök is neki, mert május óta esz a penész itthon, nem is beszélve arról, hogy mennyi mindenre lehet elherdálni egy fizetést. Csak közben azon tanakodom, hogy lassan valami rossznak is történnie kéne, mert ez így már túl sok a jóból. Nem akarom magamra uszítani a balsorsot, csak ilyen mennyiségben már nagyon régen nem szakadt a nyakamba a szerencse, mint az utóbbi 4-5 hétben. Remélem, még azért kitart egy darabig.

2011-08-21T23:53:00.001+02:00

Azon tanakodom, hogy záros határidőn belül ficit kéne hozzak nektek. Tovább kéne gépelnem, amit megkezdtem. Persze nem most... majd holnap. Aztán be kéne pötyögjem a többit is. Nem nagyon emlékszem rá, hogy szám szerint hány RE fiction is vár begépelésre, még ha a kifejezetten sz*rakat ki is hagyom. Idén igencsak termékenynek bizonyulok, igaz, ebből ti nem láttok sokat.

Egyébként meg, ez a 100. bejegyzésem ezen a blogon. Éjjen, hurrá, örvendezzünk. 200-nál majd megint szólni fogok...

questionnaire - part 4.

2011-08-21T23:30:00.001+02:00

csak mert nincs jobb dolgom így negyed tizenkettő után...

31. Milyen színű felsőt viselsz éppen?

Nem felső az. KAT-TUN-os alvópóló. ♥

32. Nyár vagy tél?
Nyár. Nem szeretem a hidegben, fagyban, latyakban csúszkálást, akárcsak a kényelmetlen csizmákat, amikben vagy lefagy a lábam, vagy leszakad. Vagy mindkettő.

33. Ölelés vagy csók?
Ölelés. Meg csók is.

34. Kedvenc desszert?
Nehéz kérdés egy részben édességfüggőnek... minden, amiben kakaó, csoki, nutella illetve ezek végtelen számú kombinációja található.

35. Mire válaszolnál szívesen?
Üres az agyam, nehéz kérdés, ugorjunk...

36. Mire nem válaszolnál szívesen?

Az igencsak intim és személyes kérdésekre. Az mindenkinek a saját dolga, még akkor is, ha ez egy blog, aminek épp az a lényege, hogy valamilyen szinten kitárulkozzunk az emberek előtt.

37. Milyen könyvet olvasol most?
Charlaine Harris: Holtak Klubja - igencsak szeretem a True Blood könyveket :$

38. Mi van az egérpadodon?
Logikusan az egér nem? Ha nagyon részletekbe menően akarnék válaszolni, akkor meg egy egér, totál kirakva csillogó kövecskékkel, mert Child nem tudta otthagyni, amikor meglátta valahol xD

39. Mit néztél tegnap este a tévében?
Tegnap este egész véletlen néztem tévét (pedig nem nagyon szoktam), félig láttam a Kutyák és Macskák-at ^^" (tipikusan nekem való, cuki házi állatkákkal telenyomatott családi vígjáték. igen.)

40. Mi a kedvenc hangod/hangeffektusod?
Egy újabb "piszokfáradtvagyokehhezakérdéshez" kérdés... *gondolkodik* Nem jut eszembe semmi... talán amikor Bogyóval galambokat utánzunk, Childdal meg macskadorombolást imitálunk unalmas (és egyben beteg) óráinkban.

folyt. köv.

2011-08-20T19:31:00.000+02:00

Megint megszállt az a szokásos "bárcsak én is egy naív és hülye ember lennék" érzés. Jó lenne, ha azt hihetném magamról, hogy érek valamit. Még akkor is ha nem, csak mégiscsak más, ha bemesélsz magadnak valamit és jó esetben el is hiszed. Olyankor olyan, mintha lenne önbizalmad.

Szebb téma: három hónap szervizelés és öt hónap távollét után tegnap visszakaptam a pléjsztésönömet ♥ Leszámítva, hogy a PC-s kontrollerből kiindulva körrel akarok lőni, nem pedig iksszel, egész jól kezdek visszarázódni a konzolozásba. Ma elkezdtem Silent hillezni, el is akadtam benne. Lehet, hogy kiöregedtem már a gémerkedésből? Remélem még nem...

questionnaire - part 3.

2011-08-15T16:19:00.001+02:00

továbbtovábbtovább...

21. Kedvenc illat?
A közelben van egy bolt, ahonnan állandóan finom sütiillat száll ki az utcára. Nah az valami fenséges :) (szólt az édesszájú)

22. Kivel beszéltél legutóbb telefonon?
Anyukámmal, hogy vegyen kaját a cicámnak ^^"

23. Kedveled azt az embert, aki ezt küldte neked?
Mivel nem küldte nekem senki, így ez a kérdés azt hiszem tárgytalan...

24. Milyen sportot nézel szívesen?
Egy időben rengeteg focit néztem (lány létemre :$), még mostanában is le tudok ülni egy két meccsre, ami érdekel. Amit még jó nézni, az a röplabda :DDD (játszani még jobb :$)

25. Hajszín?
Sötétbarna, már-már fekete.

26. Szemszín?
Barna... csak, hogy legyen rajtam még valami semmitmondó, és átlagos.

27. Szoktál kontaktlencsét viselni?
Nem, mivel csak kiszúrnám a tulajdon szememet, ha be akarnám tenni. Meg aztán... nem sokat változtat rondaságom tényén, hogy nem viselek szemüveget.
szerk.: azóta sikerült szert tennem egy pár lencsére, és a jó Istenért sem venném ki őket, ha nem lenne muszáj... ennyit erről....

28. Kedvenc étel?
Olasz és ázsiai kaják mindenek felett! ♥

29. Félelmetes filmek vagy happy end?
Félelmetes filmek, egyértelműen. Az utóbbi években leszoktam a happy end-ekről, manapság már zavar is, hogy minden abnormálisan jól sül el a sztori végére.

30. Milyen filmet néztél utoljára?
Moziban a HP7 második felét, itthon pedig... *gondolkodik* nem tudom, mennyire számít a film kategóriába, de a Final Fantasy - A harc szellemét néztem, ma délelőtt. Nem tetszett. Nagyon nem.

folyt. köv.

2011-08-13T12:22:00.000+02:00

A csillaghullásban talán nem is a hullócsillagok voltak az érdekesek, hanem az, hogy milyen mókás tud lenni, amikor az éjszaka közepén kinn ültök Childdal, a tücskök egyfolytában ciripelnek, és egyáltalán nincs hideg, és amúgy is, apádnál van egy sör, és mindeközben az eget fürkészitek, már-már szuggeráljátok, hogy történjen már valami, mert nem a nagy semmiért vagytok ott.

Vagy mégis.

Még több ilyen pillanatot szeretnék, ami nem szól semmiről.

2011-08-12T09:12:00.002+02:00

Vicces, amikor elindulsz a postára feladni egy önéletrajzot, aztán hirtelen azon kapod magad, hogy egy két és fél éves kislánnyal nézitek a Youtube-on a Disney-s videókat... ♥

tegnap tőmondatokban

2011-08-10T17:19:00.000+02:00

kecskemét. libri. true blood. 2+1. newyorker. ruhahegyek. I ♥ JAPAN. piszoksokszatyor. park. szökőkút. sültcukkinisszendvics. nyelvfestőnyalóka. lábleszakadás.

mai nap tőmondatokban 2#

2011-08-06T20:49:00.001+02:00

piacikiskereskedelem. dögmeleg. zsarus-mentős-tűzoltós-rendezvény. mezítláb. térdigérőfű. pangás. sültkrumpli. cukigyilkológéprendőrkutya. predátorkaticák.

ＲＡＩＮＤＲＯＰＳ

2011-08-05T18:03:00.001+02:00

Csak mert ez lett az eredménye ennek a nagy izgalomnak... a kommentelők szerint nem is olyan rossz...

szerk: a Youtube természetesen letörölte a videómat, és vele együtt búcsút mondhatok azoknak a szívmelengetőre sikeredett komiknak is... mert hát miért is legyen jó nekem....

*Minden sebnek gyógyír

2011-08-04T19:33:00.010+02:00

Cím: Minden sebnek gyógyír
Anime/Manga: Bleach
Párosítás: IchiRuki
Korhatár: nincsen ^^
Csak röviden: egy rövidke fiction Rukia életének minden bizonnyal legfájdalmasabb és legküzdelmesebb időszakáról - arról, amikor azt hitte: a legjobb, amit tehet, ha hagyja, hogy az idő múlása lassan őt is felmorzsolja.

Egy lassan egy évvel ezelőtti írásról van szó, egyike azoknak a ficiknek, amiket végső kétségbeesésemben írtam, miután kijött az ominózus 423-as fejezet (ezek közé tartozik egyébként az Ahol a szív lakik is :$). Az eheti sokkterápia után úgy éreztem, hogy publikálnom kellene, így bepötyögtem a kis drágát. A történettel kapcsolatos fenntartásaimról majd szót ejtek a fiction végén...

Először piszkosul tud fájni. Annyira, hogy az ember úgy érzi: a bánat egyszerre borítja be égető kínnal az összes porcikáját, s minden gyötrelem középpontjában a szív áll. Kuchiki Rukia szíves örömest kitépte volna s szívét, mint sem hogy tovább tette volna ki magát a szenvedésnek.

Aprócska kezét erősen szorította mellkasához, fekete hakamáját ráncosra gyűrve. Úgy érezte, hogy ebben a pillanatban menten megszakad a szíve. A büszkeség csak az Urahara Shoppig tartott ki benne; csupán addig volt képes semmitmondó arckifejezések maszkja mögé rejtőzni, s miután bezárkózott az egyik szobába, egyszerre minden kitört belőle. Szemeibe könnyeket csalt a keserűség, de ő még mindig harcolt ellenük, nem engedett nekik. Lenyelte a torkát fojtogató sírást még akkor is, amikor senki sem láthatta őt. Talán saját maga elől próbálta rejtegetni gyengeségét. Azt, hogy ezt nem fogja kibírni.

Minduntalan visszafurakodott szemei elé a kép Ichigo arcáról. Nem akart erre gondolni, mégis, ha elnyomta az álom, újra meg újra abban a bizonyos pillanatban találta magát, amikor elváltak egymástól. Nem akart aludni. Nem akart semmit sem csinálni, amiről az utóbbi hónapok, legfőképpen pedig Kurosaki Ichigo jutottak az eszébe.

***

Az idő múlásával a fájdalom lassan elhalványul, s a kínzó álmok helyét is átveszi a sötétség. Az ember kiutat keres, menekülni próbál, hogy a friss sebek beforrhassanak. De még így is, akaratlanul is oly sokszor felszakadnak.

Három hónap sok idő, ha az ember felejteni akar. Rukia egy-két tekintetben még viszontlátta a meg-megcsillanó részvétet, ahogy Sereitei utcáit járta. Ami azt illeti, Renjiében látta a legtöbb ideig, s mikor már az ő szemeiben sem lelt semmit, ami arra emlékeztette volna, még akkor is sokáig a bánat érzése nyilallt a tagjaiba a hadnagy puszta jelenlététől. Nem beszéltek róla.

Három hónap sok idő, ha az ember felejteni akar, de mégsem elég.

***

Lassan már nem tört rá hirtelen a kényszer, hogy Karakurába rohanjon. Fél éve volt már, hogy nem járt ott, s mégis, néha csak úgy, minden ok nélkül megindultak a lábai a Senkaimon felé. De aztán megtorpant. Agya emlékeztette rá, mit mondott neki Ukitake kapitány, amikor először érezte úgy, hogy nem bírja tovább.

Akkor is, mint még oly sokszor, megszállta az a furcsa érzés, amitől szinte eszét vesztette. Se szó, se beszéd pattant fel, de mielőtt akár a szobát is elhagyhatta volna, egy erős kar ragadta meg a vállát, és nem engedte továbbmenni.

- Szerinted tényleg ez a leghelyesebb, amit tehetsz, Kuchiki? - a kapitány hangja erős volt és komoly.

Rukia nem válaszolt.

- Az embernek mindig előre kell haladnia, nem pedig visszafelé. - a férfi elengedte a lány vállát, aki meg sem mozdult.

- Köszönöm. - mondta remegő hangon, s közben visszatartotta kitörőfélben lévő könnyeit.

***

Egy évvel később már csak halovány emlék, ami régen olyan fontos volt. Valami, aminek megtörténtét nem tagadjuk, nem kételkedünk benne, mégis immáron nyugodtabb szívvel gondolunk vissza rá.

- El fogunk késni! - Renji idegesen rángatta maga után a szétszórt Rukiát.

- Nem tehetek róla, hogy elaludtam! - feleselt vissza a halálistennő, és kitépte a kezét a hadnagyéból. - Ha belehúzunk, még pont odaérünk!

Azzal a lány már el is tűnt Abarai Renji szemei elől.

- Könnyű annak, aki ilyen gyors lett shunpóban... - dünnyögte sértődötten, és kísérletet tett arra, hogy beérje az előtte villámként cikázó, pöttöm shinigamit.

" Ahhoz képest, hogy a saját hadnaggyá avatási ceremóniájáról van szó, nem tűnik idegesnek. " gondolta magában, miközben egy pillanatra elszorult a szíve.

- Kurosaki biztos büszke lenne rád...

***

Tizenhét hónap. Egy idő után az ember már nem számlálja: hányszor fogy el a Hold, hogy aztán újból kövérre hízzon; minden hónap csak egy a sok közül, s a végtelenhosszúnak hitt napok, amelyekben még ott lüktet a múlt fájdalma, lassan belefolynak a csendes mindennapokba, mintha soha nem is léteztek volna.

- Nagyon megnőtt, nem gondolod, Rangiku-san? - Rukia gondterhelten csavargatta hátára omló, sötét tincseinek egyikét.

- Szerintem egész csinos. - válaszolta Matsumoto, és kiürítette az előtte álló szakéspohárka tartalmát.

- Nem tudom, valahogy zavar, hogy ilyen hosszú...

- Attól tartasz, hogy nem tetszene neki? - kérdezett vissza a nő egy huncut vigyor kíséretében.

- Rangiku-san! - Rukia arcát halvány pír színezte rózsásra, majd egy húzásra végzett az italával, hogy legyen mire fogja a dolgot.

- Most miért?! - legyintett Matsumoto. - Talán nem akarsz tetszeni neki?

- Te is tudod jól, hogy bármit is csinálnék magammal, azt ő úgysem láthatná!

Valahogy már nem esett rosszul erről beszélnie, sőt, még egy mosolyt is sikerült megeresztenie. Az idő valóban minden sebnek gyógyírja...

- Azt te honnan tudod?! - a hadnagy egész felháborodott. - Ki tudja, mi történt Karakurában az elmúlt másfél évben?! Vagy, hogy mi fog történni most, hogy odamész?!

- Ez az egész akkor is bolondság. - szögezte le Rukia.

Matsumoto egyszer csak felpattant, és előhalászott a zsebéből egy apró dobozkát. Némi kicsomagolás után büszkén tolta a lány orra alá a szerzeményt.

- Tessék, ez a tiéd!

- M-mi ez? - szemlélte Rukia meglepetten a Matsumoto vékony ujjai között tartott lilás színű szalagot.

- Vedd ezt "Jó utat!" ajándéknak! - magyarázta a hadnagy, majd Rukia mögé került.

- Mégis mire készülsz ott hátul?! - fordult felé a halálistennő, de Rangiku visszafordította a fejét.

- Nem mocorgunk!

Pár pillanat múlva Matsumoto végzett is a csinos kis lófarokkal, amelybe a lány hosszú haját fogta össze. Csak elől hagyott meg pár tincset, amelyek finoman keretezték Rukia arcát.

- Na, mit gondolsz? - kérdezte Rangiku, aki igencsak elégedettnek tűnt a munkájával, miután Rukia kezébe nyomta a zsebtükrét.

Az egy darabig csak szótlanul szemlélte magát a tükörben, majd elmosolyodott.

- Nem is rossz. - válaszolta.

- Nem is rossz?! Remekül áll!

- Úgy gondolod?

- Még szép, hogy úgy gondolom! - kacagott fel a nő.

Rukia is követte a példáját. Hirtelen annyira boldognak érezte magát, mintha az utóbbi tizenhét hónapban nélkülözött öröm egyszerre szállta volna meg a lelkét.

Soha nem kérdőjelezte meg Ukitake kapitány szavait, és ő maga is tudta, hogy hiba lenne visszamennie. De most nem számított, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Mennie kellett, és ő ment is. És hitte, teljes szívéből és lelkéből hitte: ennél jobb döntést még életében nem hozott.

És ha mégis hiba volt? Akkor ez egy olyan hiba volt, amelyet mindenképpen el kellett követnie.

Akkor jöjjenek azok a drágalátos megjegyzések, amelyekről már szót ejtettem:

1. Nem, nem, nem és nem vagyok hajlandó elfogadni a tényt, hogy Rukiának rövid lett a haja. Gondolkodtam rajta, hogy átírom a hajas részt, hogy passzoljon a mangához, de meggondoltam magam. Hosszú hajú Rukiát akarok és pont.

2. Oltári nagy szerencsém volt ezzel a történettel abból a szempontból, hogy a hajas részen kívül kifejezetten nem tért el a mangától (egyelőre). Mégis, ha a közeljövőben eltérés mutatkozna... az már nem az én bajom ^^"

3. Igen, továbbra sem vagyok szenzációs író, de ez még mindig egy majdnem egy évvel ezelőtti munkám, úgyhogy valszeg nem olyan "jó", mint azok, amiket az utóbbi hetekben megszállott módjára gépelek, hogy hamarosan megörvendeztesselek vele titeket... Ezért így utólag is elnézést.

4. A tündéri avatáralapért egy nagyhatalmasóriási kredit jár ★USA-USA★-nak, az eredeti pikcsörért katt ide:

http://www.pixiv.net/member_illust.php?mode=medium&illust_id=17054433

2011-08-04T15:47:00.001+02:00

credit goes to here...

今回

2011-07-27T12:25:00.000+02:00

Csak mert már megint szörnyen nagyon unatkoztam....

questionnaire - part 2.

2011-07-23T18:50:00.001+02:00

Szörnyen unatkozom, úgyhogy gondoltam, folytatom a tegnap megkezdett kérdőívecskét a következő 10 kérdés megválaszolásával...

11. Ki szoktad fűzni a cipődet, amikor leveszed?
Inkább nem szeretnék totál ki-be fűzögetni egy pár tornacipőt minden áldott nap, szóval.... csak részben.

12. Mi a kedvenc fagylaltod/jégkrémed?
Magnum és minden ahhoz hasonló, jóval olcsóbb utánzat ^^"

13. Mi az első dolog, amit megnézel az embereken?
Mindent, ami a kinézetükkel kapcsolatos, általában a ruhájukat és a cipőjüket.

14. Vörös vagy rózsaszín?
A kettő közti átmenet megfelelő válasz? ^^"

15. Mi az amit a legkevésbé kedvelsz magadon?
Az, hogy mindig másokhoz hasonlítom magam, ahelyett, hogy végre beletörődnék, hogy milyen vagyok. (ne menjünk bele, hogy milyen vagyok....)

16. Ki hiányzik számodra a legjobban?
Nem konkrétan egy személy... csak valaki.... azt hiszem.

17. Szeretnéd, ha mások is kitöltenék ezt a tesztet?
Tőlem aztán...

18. Milyen színű nadrágot és cipőt viselsz jelenleg?
*végignézmagán* Farmernacit, cipő meg nincs a lábamon, mert a gép előtt ülök ^^ Egyébként világoskék técé van a lábamon, ha megyek valahová ♥

19. Mit hallgatsz most?
MAA - OKay ♥♥♥

20. Ha zsírkréta lennél, milyen színű lennél?
Valamiért a sárga ugrott be, de szerintem az túl vidám szín hozzám képest, úgyhogy nem igazán értem az okát :P

folyt. köv.

questionnaire - part 1.

2011-07-22T17:45:00.002+02:00

Mindig is ki akartam ezt próbálni, de eddig nem igazán találtam kérdéssort, ami konkrétan megragadta volna a figyelmemet. Most ráakadtam egyre (igaz, hogy angolból kellett átfordítsam, de hát Istenem, nagy dolog :P), és úgy döntöttem: belevágok. Szóval most következzen az 50 kérdésből álló tesztecske első fele ^^*

1. Kaptad valaki után a nevedet?
Ami azt illeti... igen :$ Kicsiny családom tagjaitól más-más történetet hallottam nevem eredetével kapcsolatban; keresztanyám esküszik rá, hogy egy sörreklámból akasztották rám életadóim, míg ők az értésemre adták, hogy a Guldenburgok örökségéből kaptam a nevem az egyik szereplő után... anyu biztos azt remélte, hogy én is olyan gyönyörű és életvidám lány leszek mint akit a tévében látott XD

2. Mikor sírtál utoljára?
Hűűűű~ Nem emlékszem, de a közelmúltban történt :$ Természetesen egy apróság miatt törött el a mécses, mert hát mi más miatt?

3. Szereted a kézírásodat?
*Aya-chan érzi, hogy ezt a tesztet neki találták ki* Jelentem: imádom a kézírásomat, mivel az utóbbi 10 évben sikerült mindenkit elámítanom a gyöngybetűimmel :$ El sem tudjátok képzelni, milyen szép látványt nyújt, amikor teleírok egy sztorisfüzetet.... igazából csak ezért írom minden történetemet füzetekbe.... (nah meg hogy kézzel fogható nyoma maradjon az irományaimnak)

4. Mi a kedvenc ételed ebédre?
Penne tészta, teljesen mindegy, hogy mivel nyakon öntve, csak penne legyen.

5. Vannak gyerekeid?
Nincsenek.

6. Ha egy másik ember lennél barátok lennétek a valódi önmagaddal?
Minden kétséget kizáróan: nem. Vagyok olyan elvont, hogy szóba sem állnék magammal :'D

7. Szoktál szarkasztikus lenni?
Nagyon ritkán igen, de inkább az iróniára szavazok :)

8. Megvan még a mandulád?
Meg bizony ^^

9. Bungee Jumpingolnál?
Elsőre benne lennék, aztán lehet, hogy meggondolnám magam, amikor le kéne ugorjak...

10. Mi a kedvenc reggeli gabonapelyhed?
Azok a csokis meg vaníliás krémmel töltött párnácskák ♥ (névtelen márka, nem tudom a nevét xD)

folyt. köv....

2011-07-08T22:38:00.001+02:00

Vannak napok, amikor elég sz*rul tud esni.... mármint, én általában fittyet hányok mindegyikükre, onnan a múlt nevű ingoványos mocsárból, de akkor is... néha az elevenembe tudnak marni még így is.

Pedig azt hittem, hogy 100 km és három év éppen elég ahhoz, hogy elfelejtsem: milyen érzés, amikor csak kolonc vagy, amikor nem érhetsz fel másokhoz, és ezt ha nem is szavakban, de egyéb gesztusokban az értésedre is adják...

Szóval most tettem ellene. Nem érzem szükségét annak, hogy amellett, hogy eleve mindenkihez hasonlítgatom magam (és állandóan azt a következtetést vonom le, hogy nem érek fel senkihez sem), még valaki konkrétan is közölje velem: mennyire egy sz*r alak vagyok.

Remélem, egy nap ők is megtapasztalják, milyen remek hatással van az ember önbecsülésére, ha bődületesen nagy lúzer.

that's me

2011-07-04T22:47:00.002+02:00

Mivel nagyon ráérek, amíg a True Blood első évada kicsomagolódik, ezért gondoltam, írok egy keveset.

Mivel úgysem tudom meghatározni, hogy milyen ember is vagyok, beszéljenek helyettem azok az édes, drága sztereotípiák (csak azokat írtam ki, amik vonatkoznak rám, különben ezerméteres lenne ez a post :$):

I HAVE STRAIGHT A’S, so I MUST have no social life
I’m not the most POPULAR person in school, so I MUST be a loser
I’m a GIRL, so I MUST suck at all guy sports
I’m SINGLE so I MUST be ugly
I’m YOUNG, so I MUST be naiv
I'm INTELLIGENT so I MUST be weak
I’m a GIRL who actually EATS LUNCH, so I MUST be fat.
I like CARTOONS, so I MUST be IRRESPONSIBLE
I like READING, so I MUST be a LONER
I like to READ, so I MUST be a nerd
I read Comics, so I MUST be a loser
I like GAMES, ANIME and COMICS, so I MUST be childish
I’m a YOUNG WRITER, so I MUST be emo
I WRITE FANFICTION so I MUST NOT HAVE ANY ORIGINAL IDEAS
I LISTEN TO J-POP so I MUST BE WAPANESE
I play VIDEO GAMES, so I MUST be a nerd
I'm a FEMALE GAMER, so I MUST be ugly... or crazy
I am a FANGIRL so I MUST be a crazy, obsessed stalker
I am A DREAMER, so I MUST be unrealistic
I HAVE MANY DIFFERENT INTERESTS, so I MUST be unable to commit to one thing

the story continues

2011-07-03T15:46:00.000+02:00

Van egy rossz hírem: elkezdtem újra írni.

Nem tudom, mi sül ki majd belőle, de nem tudtam csak úgy elengedni ezt a részemet. Pedig azt hittem, hogy menni fog, hogy majd könnyen lemondhatok róla. De ott hever az ágyam mellett vagy öt füzet, bennük minden, amit az utóbbi jó három évben írtam, és ha javarészt csak fanfictionök is és sz*rok is, akárhányszor rájuk nézek, vagy neadjisten beléjük olvasok, emlékszem mindenre. Emlékszem, hogy mit akartam kifejezni. Emlékszem, hogy milyen érzést akartam a papírra vetni, hogy mit akartam kihangsúlyozni, hogy melyik részek voltak a kedvencek, vagy hogy melyiküknél küszködtem a legtöbbet. Nem engedhetem el őket csak úgy, szimplán, különben beleőrülök. Szeretnék sokkal de sokkal jobban írni, hogy ha már csinálom - és muszáj csinálnom - legalább jól, jobban csináljam.

Egy nap olyan történeteket akarok írni, mint senki más...

swing~

2011-06-25T19:33:00.001+02:00

Voltunk ma játszótéren. Idejét sem tudom, mikor ültem utoljára hintában... de jó volt, egy kicsit megint gyereknek éreztem magam. Közben meg arra gondoltam, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, mint régen.

Az a kegyetlen idő...

[TUTORIAL]Hogyan telepítsünk RE5-öt? -

2011-06-24T16:55:00.004+02:00

Közel két hónapja élek már a drága konzolkám nélkül, és kezdek enyhén elvonási tüneteket produkálni... így döntöttem: le kell töltsek valamit a gépemre. És mi más jöhetne szóba, mint valami, amivel addig nem tudnék játszani, amíg nem veszek magamnak egy PS3-at karácsonyra, legfeljebb PC-n? Úgy bizony, a kicsi kora óta Resident Evil fangörl úgy határozott: végigtolja a RE5-öt.

Történetem legyen példa mindenki számára, aki PC-re telepíti a játékot, ugyanis tegnap este fél tizenkettőkor adtam fel a küzdelmet, és napoltam el az újratelepítést. Történt ugyanis, hogy miután letöltöttem a drágát, és ~~látszólag~~ követtem a telepítési utasításokat, amint elindult a játék (mi pedig végigtáncoltuk a szobát szintúgy RE-fan családtagjaimmal) rögtön be is zárult, az egyetlen dolog, amit maga után hagyott, egy tündéri üzenet volt:

"Failed open file "C:/Ayame/Dokumentumok/RESIDENT EVIL 5/nativePC/Image/Archive/event/evfpl00.arc"3"

Szóval ma megint nekiláttam a dolognak. Meg kellett állapítsam, hogy van pár aranyszabály, amelyet én, a kis naiv nem tartottam be, sőt ami az illeti, bele sem gondoltam, hogy gáz lehet belőle :$ Szóval most következzen a "Hogyan telepítsünk RE5-öt" címre keresztelt tutorialom (már ha ezt lehet annak nevezni):

Töltsük le a drágalátós kis .zip fájlocskát a következő helyről: http://www.kat.ph/resident-evil-5-t2984125.html
Csomagoljuk ki egy tetszőleges helyre (WinRAR tökéletesen megfelelt a célnak)
Indítsuk el a setup.bat fájlt
megjegyzés: tegnap este én már itt akadályba ütköztem, ugyanis a következő hibaüzenet fogadott: "A parancssort letiltotta a rendszergazda"
megoldás: Start menü -> Futtatás -> gpedit.msc -> Felhasználó konfigurációja -> Felügyeleti sablonok -> Rendszer -> Parancssorhoz való hozzáférés megakadályozása
dupla klikk a drágára, bejelölni, hogy Letiltva, és ennyi ^^
Elindul egy DOS-os ablak, és egy másik, kisebb ablakban (idegtépő zene mellett) még egy program futni kezd. Ezt a programot hagyni kell futni egy kicsit, azán nyomni rá egy ESC-t, és a DOS-os ablak életre kel.
És itt indul a türelemjáték. A fájlok elkezdenek kicsomagolódni, méghozzá roppantul lassan, ismétlem ROPPANTUL LASSAN.
fontos: nem belepiszkálni semmibe! Én sikeresen beleestem abba a hibába, hogy miután fél óra elteltével is csak 5%-ot mutatott a kis ablakocska, abban a hiszemben, hogy tutira lefagyott, bezártam, és újra megnyitottam. Ekkor vártam úgy két órát, mire feltette a játékot, már kezdtem örülni magamnak, és ekkor szembesültem a fent leírt problémával. Szóval: ha három órát tart, akkor három órát tart, de nem szabad belepiszkálni! Ma reggel kábé három órámba telt a telepítés, de megérte, mert most tökéletesen működik :DDD
Miután egy örökkévalósággal később a százalékok elérik a mágikus 95-öst, már csak annyi dolgunk van, hogy a felugró DirectX és Games for Windows LIVE telepítőkön is átrágjuk magunkat, és kész, vége, lehet játszani!
Illetve, kell még valami: a játék első indításakor a program felhívja a figyelmünket arra, hogy lépjünk be a Games for Windows LIVE azonosítónkkal. Semmi gáz, ha nincs ilyenünk, annyi az egész, hogy készítünk egy offline accountot, és most már tényleg lehet játszani ^^ Ez egyébként azért fontos, mert különben nem fogunk tudni menteni, szóval nem árt egy accountot kreálni, kábé 45 másodpercbe telik az egész :DDD

És a mesének itt vége. Életemben nem gyártottam még tutorialt, úgyhogy nem tudom, mennyire toltam el. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, hogy hasznára válik-e valakinek... De még mindig jobb, hogy ha valaki ráguglizik, és talál valamit a problémájára, mint hogy magának kell vele küszködnie ^^"

PS: Azóta egyébként le sem lehet lőni, egyfolytában játszom, szóval jelentem: ismét sikeresen bekockultam. De ha egyszer piszkosul jó....

2011-06-23T23:33:00.002+02:00

Aya-chan drága jelenleg így fél tizenkettő után éppen zombigyilkolási célzattal Resident Evil 5-re vár, közben meg arra gondol, hogy hogy a fészkesbe nem jutott előbb eszébe, hogy PC-s verzió is van a világon...

Stay tuned for more...

2011-06-11T12:31:00.000+02:00

Kétnapos pünkösdi kalandtúrára mentem...

(értsd: a hétvégét a már jól megszokott kereskedéssel töltöm)
Ha túlélem, majd jövök...

2011-06-09T17:42:00.001+02:00

Nem kéne visszatáncolnom ezek után.

Azok után, hogy eldöntöttem: leállok az írással, nem kellett volna az utóbbi hetekben két üres füzetet is vennem az ötleteimnek. Azok után, hogy elhatároztam magam, hogy nem fogom még egyszer leégetni magam olyan emberek előtt, akik sokkal de sokkal többet érnek, mint én valaha fogok, nem lenne szabad azon tanakodnom, hogy hogyan lehet eljutni az új NG helyszínre tömegközlekedéssel.

Arra kéne koncentrálnom, hogy aprócskára húzzam össze magam, olyan kicsikére, hogy az emberek észre se vegyenek. Talán úgy senki sem fog kinevetni. Vagy legalábbis kevesebben lesznek.

Ayame's blog - The story continues...

ゴスト エネミ ♥

kalandok a vérkonzerválóban

szülinaposok~♥

best of Kriplikommandó~

ebédszünetben~

2011...

random egymondatok a mai napról

pillanatnyi hangulatszilánkok az adóirodából

empty hands

esős péntek reggel tracklist

csütörtök~

questionnaire - part 5.

your eyes will linger, but still I will fall

342

Megami no Itazura

víkend~

az első nap...

beach

sikerélmény?

questionnaire - part 4.

questionnaire - part 3.

tegnap tőmondatokban

mai nap tőmondatokban 2#

ＲＡＩＮＤＲＯＰＳ

*Minden sebnek gyógyír

今回

questionnaire - part 2.

questionnaire - part 1.

that's me

the story continues

swing~

[TUTORIAL]Hogyan telepítsünk RE5-öt? *-*

ゴストエネミ ♥

[TUTORIAL]Hogyan telepítsünk RE5-öt? -