2018. február 4.

Egy régi barát


Azt hiszem a Sors, vagy nevezzük, aminek szeretnénk, néha azért engedékenynek mutatkozik azok felé, akiket előtte alaposan elfenekelt. Egy héttel azután, hogy meglátogattam Orsit, a gyerekkori legjobb barátnőmmel is sikerült több, mint egy évtized után ismét találkoznunk.



Éppen néhány hónappal ezelőtt meséltem az egyik kisdiákomnak arról, mennyire sajnálom, hogy Melindával megszakadt a kapcsolatunk. Nem mertem keresni őt, attól féltem, esetleg már nem kíváncsi rám. Erre decemberben megjelölt Facebookon és rám írt, kiderült, hogy már egy ideje próbált a nyomomra akadni, és örült neki, hogy végre megtalált. Hát még én!

Nagyon féltem, hogy vajon mi minden változott, hiszen tényleg nem tudtunk egymásról semmit, nem is beszéltünk minimum vagy tíz éve. Mégis éreztem, hogy nem egy idegen emberrel fogok leülni kávézni, hanem valakivel, aki meghatározta a gyerekkoromat, és igencsak köze volt ahhoz, hogy mélyen a lelkemben elültessek bizonyos dolgokat, melyek a mai napig ott vannak, és azzá az emberré tettek, aki vagyok. Ez a gondolat pedig megnyugtatott.

Aztán egyszerre a cukrászda előtt találtam magam, ő kiugrott a kocsiból, bele a nyakamba, és az egész olyan volt, mintha nem tizenegynéhány éve láttuk volna egymást utoljára, hanem a múlt héten. Nem volt jég, amit meg kellett volna törni. Hallgattam, mi történt vele, hogyan jutott el Skóciába. Aztán meséltem neki én is, közben halálra dícsértük a sütiket és a lattét. Annyira... természetes volt az egész, sőt, annál is több: csodálatos. Visszakaptam valamit általa, amiről azt hittem, olyan mélyre van temetve a múltamban, hogy már-már az enyészeté lett.

Megállapodtunk, hogy ha legközelebb Magyarországra látogat, kicsit több időre futunk össze, mert mindketten nagyon jól éreztük magunkat együtt abban a pár órában. És abban is megegyeztünk, hogy ha úgy érkezik haza, hogy éppen belefér neki egy MondoCon, akkor alap, hogy megyünk oda is. Nem volt még, én pedig szőrnyen vágyok vissza, úgyhogy majd összefogunk!

Talán a Sors akkor hozza vissza azokat az embereket, akikre nem is számítasz, amikor szükséged van rá, hogy visszatérjenek. Bármit is terveznek odafenn az égiek, kezdek reménykedni abban, hogy jó dolgok is várnak rám ebben az évben.

Nincsenek megjegyzések:

Copyright © 2016 s a f e & s o u n d , Blogger