Nem szeretlek, 2018


Kezdem úgy érezni, hogy 2018 nem az én évem - és ezen az sem tud változtatni, hogy eddig kemény hat nap telt el ebből a megveszekedett esztendőből, és kár lenne máris hibás következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy mi vár rám. Tetézve az eddigieket, lassan tragikomikusba hajlok, ha tovább folytatódik ez az égi szerencsesorozat, ami a nyakamba zúdul.

Pénteken sikerült olyan szintű fájdalmakat produkálnia egy 27 évig teljes kussban a számban bújkáló bölcsességfognak, hogy a jobb oldalamra totál lezsibbadtam, az arcom feldagadt, a könnyeim pedig megállás nélkül potyogtak, így sürgősséggel a fogorvosi rendelőben kötöttem ki munkaidőben. Hálistennek az elsősegély gyors és hatékony volt, pedig nálam nagyobb szerencsétlenség szerintem régen járt már a dokinál: se TAJ kártyám, mert minek az, se körzetbe tartozó nem vagyok, viszont annál jobban szenvedek. Minden esetre tényleg rendesek és türelmesek voltak hozzám, ami nagyon jól esett mélységes agóniám közepette. Kaptam vagy két hétre elegendő antibiotikumot, amit a lelkemre kötöttek, hogy szedjek végig - én meg amúgy is szeretek gyógyszereket szedni, hát hadd szóljon -, hogy lemenjen az a gyönyörű gyulladás, ami még tetézi a fogacska igencsak fájdalmas növekedését. Ha valamivel vígasztalhatom magam, az az, hogy lehetne sokkal rosszabb is, nőhetne ez a kis drága éppenséggel befelé az álkapcsom irányába is, akkor pedig nem úsztam volna meg ennyivel, az is tuti. 


Úgyhogy most kezelgetem magam, igaz tegnap éjjel úgy bőgtem, mint egy hülye, mert visszajött a fájdalom, és semmi az ég világon nem akarta elmúlasztani + egyébként is egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy kimondottan a sírás sem megy fájdalommentesen, így csak kussban könnyeztem és szenvedtem, amíg valahogy el nem aludtam. Mára már csak tompa fájdalmaim vannak, valószínűleg az antibiotikum lelkes baktériumgyilkolásba kezdett a szervezetemben. Kimondottan szurkolok neki.

Nem emlékszem rá, hogy valaha indult volna olyan szőrnyen évem, mint ez a mostani. Kezdem felkészíteni magam lelkiekben, hogy innentől kezdve bármi megtörténhet, hátha akkor jobban fogadom a további karma-pofonokat. 

Hogy őszinte legyek, nyarat akarok. Hosszú nappalokat, tücsökciripet és fagylaltot meg citromos sört. Valaki hozza el nekem, kérem szépen...

Nincsenek megjegyzések:

Copyright © 2014 s a f e & s o u n d , Blogger