neverending-rain.blogspot.com
trees prisoners
profil mese napló

Azt hiszem, ideje mesélnem arról, hogy mi is volt annak idején az a Valami új. Ez a bejegyzés azután született, hogy megtudtam, bekerülök egy könyvbe. De ne szaladjunk ennyire előre.
Nem igazán vagyok az a fajta, aki pályázik. De véletlenül ráakadtam egy kiírásra, és ebben a témában biztos voltam benne, hogy tudok miről írni.

Beteg voltam, meggyógyultam

A győztes pályázatokat könyvben kívánták megjelentetni, sőt még azt is eleregették, hogy esetleg dedikálási lehetőséget is biztosítanak az idei Ünnepi Könyvhéten. Kihagyhatatlan lehetőség volt, így végül elkészítettem a pályaművem, és beküldtem. Nem igazán tudtam, szabad-e reménykednem, vagy sem, hiszen nem sok írásomat jelentetem meg, kábé csak a fiókba írok, vagy Pamacsnak. De amikor megérkezett a válasz e-mail pár héttel később, azt hittem, kiugrok a bőrömből!
Visszaküldték az irományt a szerkesztő megjegyzéseivel és javasolt korrigálásaival, és kérték, hogy minél hamarabb küldjem vissza, immáron a kész változatot. Ami a leginkább meglepett, az az volt, amit megjegyzésként kaptam a mű végére:

Tisztelt Szerző!
Gyönyörűen írtad meg ezt a történetet, amely nem csak téged, de milliónyi embertársadat is érint. Nincs túlmagyarázva, éppen csak annyit írsz, amennyivel az olvasó agyában tudatosíthatod mély bölcsességedet.
Nem is találtam sok hibát, és ezeket is, csupán hozzád mértem. Másnál, talán, észre sem vettem volna. :)
[...]
Természetesen mehet könyvbe!
[...]
u.i: Azt, amit átéltél, hosszabb terjedelemben is megírhatnád. :)

És itt végem volt. Azóta személyesen is találkoztam a szerkesztővel, aki oltári jó fej nő, az a fajta, akiből sugárzik az erő. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ezt írta nekem.
És hogy mi következett ezután? Várakozás, könyvbemutató, és még az a bizonyos dedikálás is összejött! De ez már egy másik történet...~

Címkék: , ,


Layout: Helle M. Inspired by: {x} Image: {x}