neverending-rain.blogspot.com
trees prisoners
profil mese napló
ez amolyan self-love post

avagy némi motivációnak szánt bejegyzés a hétvégén egész alakos tükörrel történt konfrontálódást követően

próbálnék valami biztatót írni. sok minden volt a fejemben az utóbbi két napban de bezzeg most, mikor rávenném magam, hogy írjak is róluk, valahogy semmi sem jut az eszembe. pedig milyen jól mutatna végre egy kicsit vidámabb hangvételű írás is a blogon, már ha íródik ide valami egyáltalán...

szóval ez az önelfogadósdi nevű játék... mi is vele a helyzet mostanság?
az biztos, hogy mostmár senki sem vetheti a szememre, hogy 1. nem eszek 2. sovány vagyok. Igencsak csinos kis husit sikerült összeszedjek az utóbbi hónapokban, aminek néha örülök, néha kevésbé. van amikor átkozottul tudom utálni magam miatta, mert nem mozgok már szinte semmit, mert mire hazaérek, fáradt vagyok, legalábbis könnyebb már azt mondani a lusta énemnek, hogy oké, akkor ma sem tornázunk, helyette inkább pihenjünk. ez néha zavar.
régen - tudom, akkor nem csináltam jól sok mindent - minden nap mozogtam, végigcsináltam azt, aminek mostanában a felére sincsen késztetésem, és nem volt bennem olyan érzés, hogy fáradt vagyok. most van, és bitangul bánt, mert nem értem miért van ez, mikor semmit sem csinálok másképp, mint egyébként.
meg az evés is ilyen, néha nem bírom türtőztetni magam, és ez is megrémít. igyekszem mértéket tartani de sokszor nem megy. és ilyenkor, mikor ezek a dolgok tudatosulnak bennem, olyankor bitangrosszul érzem magam, sírni tudnék, amiért hagytam így kicsúszni a dolgokat a kezemből, engedtem magamnak, hogy meghízzam megint, amiért már nem látom a csontjaimat. ilyenkor tényleg olyan érzés mintha ugyanaz a kövér 14-15 éves lány lennék, aki régen voltam vagy akit az iskolában kicikiztek a külseje miatt. tudom, nem voltam egy szépségkirálynő, de azért.... azért az emberek kicsit toleránsabbak is lehetnének azokkal szemben, akik nem illenek bele a nagy végső szépségideálba se arcilag, se testileg, se máshogyan.

egyrészt ez van.

másrészt meg, gondtalanná tesz, hogy nem kell görcsöljek az evésen, vagy hogy nemet tudok mondani arra, hogy hajtsam magam, mikor halálfáradtan hazavánszorgok a munkahelyemről. ez egyfajta önmegbocsájtás: 
"pihenj, mert most erre van szükséged, és nincsen semmi baj, ha túl fáradt vagy hozzá..."ne légy szigorú magadhoz, hiszen igyekszel mindent beleadni...""ne akarj túl tökéletes lenni, inkább légy az, aki vagy: különleges...."
szóval néha ilyenekre gondolok. olyankor is, ha az egyetemen nálam vékonyabb, szebb - bár felettébb pincsiarcú - hosszabb hajú, csinosabb lányokat látok. lehet hogy kikúrt szép, de nem ő ír 80-90 százalékos matek zéhákat vagy ötös vállgazd vizsgát.
vannak dolgok, amikben mások jobbak nálunk, és vannak dolgok amikben meg mi vagyunk jobbak mint mások. csak nehéz meglátni az értéket abban, amiben te vagy jobb, mint azok a bizonyos mások. nehéz azt mondani magadnak, hogy lehet, hogy ő ilyen, de te meg emilyen vagy, és ezzel nincsen semmi baj, hiszen attól, hogy nem vagy olyan, mint ő, még egy csodás ember vagy, aki érdemes a szeretetre.

szóval vannak gondolatok, csak hinni nehéz nekik néha. nehéz elhinni, hogy mert állandóan enni akarok, mert hízok, mert keveset mozgok, ezek a dolgok mind lehetnek jók is. mármint, valszeg mások nem így látják ezt, mások szerint nem hízok, hanem összeszedem magam, nem sokat eszek, hanem annyit mint amennyit egy embernek kell, és nem keveset mozgok, hanem visszábbveszek az önsanyargatásból és mellette karbantartom a testem. nekem is ezt kéne gondolnom ezekről a dolgokról, és elengedni őket, fogadok, hogy jobban érezném magam. csak közbe félek attól, mit gondolnának mások. ez a legnagyobb visszatartó erő.
mikor látom, hogy mások milyenek, hasonlítom magam hozzájuk sokszor, és elkönyvelem, hogy ha nem vagyok olyan, mint ők, akkor rossz vagyok. akkor kövér vagyok és csúnya.de erről szól ez az önelfogadósdi, hogy ebből a gondolatból az legyen, hogy: nem vagyok olyan mint ő, mert én én vagyok. belőlem csak egy van, és ez értékessé tesz, úgy mint mindenki mást. 

ha belegondolok, egy évvel ezelőtti önmagamhoz képest sokat változtam, jó irányba. néha eszembe jut, miket csináltam és arra gondolok, hogy mai fejjel, mai gondolkodással nem bírnám újra végigcsinálni ezt. és ennek szívből örülök. nem akarom még egyszer tönkretenni magam.
csak boldog szeretnék lenni, olyan gondtalan lány, akit nem zavar, nem bánt az a sok hatás, ami éri a világból a külsejére nézve: hogy ha nem 23 inches a derekad, kövér vagy, vagy hogy 50 kiló felett már túlsúlyosnak számítasz. csak mert ilyesmikre gondoltam mindig is. manapság már viszont nem. hónapok óta nem álltam mérlegre, nem volt centiméter a kezemben, hogy végigmérjem magamat, és ez megnyugtat, ez amolyan boldog tudatlanság. attól félek, ha szembesülnék a számokkal, talán elbátortalanodnék, így megvédem magam attól, hogy megint téveszmékbe fussak, akkor is, ha tudom, hogy a kilók, a centik nem számítanak. ezek nem a szépség mérőszámai.

 

ezek hétvégi képek. nem vagyok az a fajta, aki sok képet posztol magáról, de ezek tetszettek, jól éreztem magam, és elégedett voltam. sokszor zavar, hogy már van rajtam egy kis husi, de Pamacs véleménye szerint ez nem baj, mert nem rossz husi ez, hanem édes kapaszkodó. ezt annyira jól esett hallani, hogy emiatt az elnevezés miatt néha már szeretettel gondolok a pocakomra és a husimra. talán minden lánynak ezt kellene csinálnia, aki nehezen fogad el magán valamit: kedves nevet adni annak a dolognak, amivel problémái vannak magán, és így emlegetni, mint nekem az édes kapaszkodó, hiszen ki tudna haragudni egy édes kapaszkodóra, hm?

bocsánat ezért a kisregényért, de ez már rég kikívánkozott belőlem. lehet a jövőben is lesznek ilyen posztok, akit untat az ilyesmi, az nyugodtan tekintsen el tőlük, de nekem jól esett ezt most kiírnom magamból, megkönnyebbültem egy kicsit. és olyan, mintha erősödött volna bennem az a pozitív gondolat a negatívval szemben. tényleg szeretnék boldog lenni, és tudom, hogy nem fogom elereszteni azt, amit eddig elértem, sőt...! leszek olyan ügyes, hogy tényleg megszeressem magam! ♥

Címkék: ,


Layout: Helle M. Inspired by: {x} Image: {x}