neverending-rain.blogspot.com
trees prisoners
profil mese napló
koleszba csomagolás

normális keretek között tíz perc munka
ayaménak tízszer tíz~

Címkék:


a nap egy váratlan eseménye

 - ma is milyen csinos vagy!
 - köszönöm :$
 - ne nekem köszönd, magadnak~

komolyan dobott az egómon 10 percre ez a beszélgetés....

week #2

Írni kéne egy posztot a hétvégéről, csak amire tegnap még emlékeztem, az ma már nem jut az eszembe... 

Azt mondja hogy, ezen a hétvégén már megvolt a szállásom, elég potom áron, végülis csak aludni járok majd oda, és van szobatársam is, egyelőre csak egy, de ő a hétvégére hazautazott, legalábbis így volt, ennek ellenére arra értem vissza szombat este, hogy fenn van a szobában, úgyhogy expresszgyors bemutatkozás meg minden, aztán fogtam a pakkom és rohantam a vonathoz. Szerintem tutira azt hitte hogy egy kattant hülye picsa vagyok, pedig ennek csak a kattant része igaz rám, úgyhogy csodás első benyomást kelthettem, de majd helyrehozom két hét múlva, mikor megyek, akkor talán több időm lesz ilyesmikre.

 

Meg voltam suliban is, az időben beeséssel itt is bajok vannak, csak annyi a különbség, hogy ez itt senkit sem érdekel, beérsz, és kész, az a lényeg. Azért nem ártana javítanom az időérzékemen azt hiszem, és 10 percekkel előbb elindulni ha megyek valahová...

A tanáraimat még mindig imádom, az egyikük a közgáz Szabó Magdája, a másik meg a David Lee McInnis-e, csak fiatalabb és nem gonosz a nézése, de a lényeges tulajdonságai azért még mindig megvannak. És mellesleg átokjól tanítanak, csak úgy zárójelben elköhintve.

Szóval lassan beállnak egy rendszerbe a dolgok, már csak az evésemmel kellene kezdenem valamit. Nem kéne óriás forrócsokikkal szaladgálni szombat reggel, és azt hiszem több sült tésztát nem fog elbírni a gyomrom, kis híján végiggörcsöltem az info előadást, persze csak szépen csendben. Meg csoki se kéne. Meg keksz se. Ki kéne találni valamit, mert érzem, hogy hosszútávon nem fogom bírni így, hogy kis híján semmit se kéne megegyek de én mindent akarok, úgyhogy ezen még dolgoznom kell, meg próbálkozni.

És ma kitakarítottam, ami nagy dolog, mert voltak olyan dobozok a szobámban amikhez azóta nem nyúltam, hogy beköltöztem, és ott árválkodtak a padlón. Ez úgy kb. 2 év időtartamot jelent egyébként... Most meg pár óra leforgása alatt megcsináltam ami 2 év alatt egyszer sem jutott eszembe! Hihetetlen, a végén még kergébb lányt csinál belőlem az egyetem és a sütőtökös latte!

Címkék: ,


Közgazdász leszek

Mókás, milyen helyzeteket képes generálni az élet. Mármint, annak idején, amikor év elején lemondtam arról, hogy én majd egyetemre megyek, nem hittem volna, hogy még ugyanebben az évben mégis sikerül elkezdenem a tanulást.

Nem is emlékszem, hogyan merült fel, de nem sokkal azután, hogy teljesen feladtam a dolgot, a munkahelyemen beszélgettünk erről, és egészen máshogy viszonyultak a törekvéseimhez, mint hittem. Konkrétan támogattak benne, és ezen nagyon meglepődtem, hiszen attól tartottam, hogy túlvállalásnak gondolnák, és hogy a munka rovására menne a dolog. De nem így történt, úgyhogy felvételiztem, felvettek, és túl is vagyok az első bitanghosszú hétvégémen.

 

Hiányzott Pest, és ha össze sikerül hozni a szállást (köszönöm az éjszakáztatást, Bogyó ♥) akkor még inkább imádni fogom a dolgot, mert nem kell utazgassak, és többet is bírok pihenni, nameg aztán jelentős elvonási tüneteim tudnak ám lenni egy nap után (értsd: Tumblr, lelkitársak stb.) úgyhogy nem ártana ha vihetném magammal a laptopomat >///<

Önmagában véve az iskola nagyon tetszik, mindenhol sok sok okos ember, még okosabb tanárok, és hihetetlen, de intelligencia terjeng a levegőben - totál rácsodálkoztam, nem ehhez vagyok én szokva, hogy az órán mindenki figyel, jegyzetel, és nem a saját dolgával van elfoglalva - dióhéjban: imádom. Ha a dolgok szépen beállnak egy rendszerbe, szerintem még inkább imádni fogom. Talán még boldog is leszek. Talán.

Címkék: ,


Layout: Helle M. Inspired by: {x} Image: {x}