neverending-rain.blogspot.com
trees prisoners
profil mese napló

Kicsit elkeseredődtem. nem érdekel, hogy nincs ilyen kifejezés~
Elkezdtem barátkozni a továbbtanulás gondolatával. Annak idején sehová nem adtam be jelentkezést, mert nem tudtam, hogy hova is akarok menni igazán, ami meg tetszett... nos abból éhenhalnék, úgyhogy azokat is le kellett húzzam a listáról. Munkából adódóan elkezdtem kacsintgatni a jog, meg az igazgatás felé és egészen megtetszett az Igazgatásszervezői szak, mivel szeretem a közszolgálatot, szívesen foglalkoznék vele akkor is, ha esetleg másképpen alakul az életem. Természetesen egyetlen módon tudtam volna elvégezni, levelezőn, hiszen a munkámat nem adhatom és nem is adom fel, szükségem van rá, mind anyagi szempontból, mint önbecsülés szempontjából, azonban a levelezőt egyszerűen kizárt lenne végigcsinálni. Minden pénteken és szombaton Pesten kellene lennem, ezt pedig nem tudom kivitelezni, egy titkárnő nem hiányozhat ilyen sokat, én pedig már attól hülyét kapok, ha addig történik valami, amíg a balesetire kimegyek, és helyettesítenek, mert lemaradok valamiről, vagy nem vagyok ott, mikor kellenék. Úgyhogy ma fő referensemmel - értsd apával - átbeszéltük a dolgot, és arra jutottunk, hogy ennyi volt, ezt nem lehet bírni, úgyhogy a munka nyert. A suli meg úszott, jogosan.
Azt hittem egészen idáig, hogy én csináltam a legjobban, de nem, mert végül mégiscsak én szúrtam el a legjobban, mert amikor lehetett volna, hezitáltam már megint, most meg hiába kesergek már az iskola miatt, nem tudom elkezdeni, úgyhogy ennyit erről. Tényleg rossz, mert azt hittem, én viszem a legtöbbre, és pont ezért, mert annak idején hagytam az egyetemet a fenébe, és belekezdtem valami egészen másba. Pedig szerettem volna tanulni menni, még azt a bitangmagas tandíjat is kifizettem volna, nem érdekelt volna, de végülis ennyiben maradtunk, legfeljebb majd jövőre. Aki idén továbbtanul, annak sok sikert, szorítok nektek, aki pedig hezitál... az ne tegye, rendben? ♥

Layout: Helle M. Inspired by: {x} Image: {x}