2018. május 17.

Elveszve Velencében #1 - Aki egyedül van, az attól még nem magányos

Elveszve Velencében #1 - Aki egyedül van, az attól még nem magányos


Nem vagyok valami tapasztalt a külfödre utazások terén, csak mostanság kezdtem belekóstolni, de roppantmód lelkesnek mutatkozok iránta. Az egész tavaly ilyenkor kezdődött Görögországgal, a világlátás izgalma pedig azóta kiolthatatlan tűzként lobog bennem, ha lehetek ilyen költői. A későbbiekben lehet, hogy külön mesélek majd arról is, most azonban egy jóval frisebb élménnyel szeretnék kezdeni, méghozzá egy élő fantáziavilágban tett látogatással. Az úticél Velence, méghozzá egyes egyedül. 

2018. február 4.

Egy régi barát

Egy régi barát

Azt hiszem a Sors, vagy nevezzük, aminek szeretnénk, néha azért engedékenynek mutatkozik azok felé, akiket előtte alaposan elfenekelt. Egy héttel azután, hogy meglátogattam Orsit, a gyerekkori legjobb barátnőmmel is sikerült több, mint egy évtized után ismét találkoznunk.


2018. január 14.

Azért vannak a jó barátok

Azért vannak a jó barátok

Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik egy csapásra képesek visszaadni a hitemet és arra motiválni, hogy folytassam azokat a dolgokat, amiknek hátat akarok fordítani. Nem sok ilyen valakivel találkoztam az életemben, de aki minden kétséget kizáróan ilyen, az Orsi, akinél tegnap volt szerencsém villámlátogatást tenni. 

2018. január 6.

Nem szeretlek, 2018

Nem szeretlek, 2018

Kezdem úgy érezni, hogy 2018 nem az én évem - és ezen az sem tud változtatni, hogy eddig kemény hat nap telt el ebből a megveszekedett esztendőből, és kár lenne máris hibás következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy mi vár rám. Tetézve az eddigieket, lassan tragikomikusba hajlok, ha tovább folytatódik ez az égi szerencsesorozat, ami a nyakamba zúdul.

2018. január 3.

Hát újra itt...

Eljutottam most egy olyan pontra, amikor úgy érzem, ismét szükségem van egy helyre, ahová elrejtőzhetek a világ elől. Szóval leporoltam a blogot, vázlatba tettem minden eddigi bejegyzésemet az elmúlt megannyi évből - ha lesz egy kis időm, átnyálazom őket, és ami olyan, azt visszaállítom nyilvános módba -, hogy tiszta lappal kezdhessek.

Egyelőre nem tudom pontosan, miket fogok ide írni. Az lenne a legjobb, ha mindenről hírt adnék. Vissza kell szoknom arra, hogy kiadom magamból az érzéseimet, ahelyett, hogy magamba zárnám őket, máskülönben fel fogok robbanni.

Próbálok majd pozitív bejegyzésekkel előrukkolni dolgokról, amelyek boldoggá tesznek/tettek, vagy amelyekért hálás vagyok, hogy megtörténtek velem. Szeretnék felvidulni, szeretnék jobb kedvű lenni az emlékeim révén, és mindenek felett: kinőni valamiből, vagy inkább valakiből.

Szőrnyen fájdalmas procedúra lesz, de már nem az a lány vagyok, akit holmi világvégék ledöntenek a lábáról. Igenis erősebb lettem, és meg fogok tudni küzdeni azzal, amivel a sors most szembeállított. Azt hiszem, ennek egyik első lépése, hogy visszahívtam az életbe ezt a blogot.

Készülj Világ, sokat kell mesélnem Neked...
Copyright © 2016 s a f e & s o u n d , Blogger