Pages

2018. január 14.

Azért vannak a jó barátok


Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik egy csapásra képesek visszaadni a hitemet és arra motiválni, hogy folytassam azokat a dolgokat, amiknek hátat akarok fordítani. Nem sok ilyen valakivel találkoztam az életemben, de aki minden kétséget kizáróan ilyen, az Orsi, akinél tegnap volt szerencsém villámlátogatást tenni. 

2018. január 6.

Nem szeretlek, 2018


Kezdem úgy érezni, hogy 2018 nem az én évem - és ezen az sem tud változtatni, hogy eddig kemény hat nap telt el ebből a megveszekedett esztendőből, és kár lenne máris hibás következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy mi vár rám. Tetézve az eddigieket, lassan tragikomikusba hajlok, ha tovább folytatódik ez az égi szerencsesorozat, ami a nyakamba zúdul.

2018. január 5.

C-terv folyamatban


Ahogy az lenni szokott, lassan tisztul a köd a fejemben, és neki tudok állni ésszerűen is agyalni a hovatovábbról. Tegnap sikerült kicsit beszélgetnem Fruuval erről az egészről, és végülis sikerült elvinnie egy irányba, amely járhatónak tűnik így első ránézésre:

Attól, hogy valaki kisétál az életedből - jegyzem meg úgy, hogy valójában benne sem volt -, még lehet a múzsád. Élhet a szívedben tovább, gondolhatsz rá szeretettel, és ugyanúgy írhatod vele a történeteidet.

2018. január 4.

Miért is?


Kezdetnek következzen egy fokkal részletesebb magyarázat arra, hogyan és miért is jöttem vissza erre a blogra. Kicsit nehéz ebbe az egészbe belekezdeni, de azért tegyünk egy próbát. Rosszabb biztos nem lesz tőle, legfeljebb egy kicsit könnyítek a lelkemen vele.

2018. január 3.

Hát újra itt...

Eljutottam most egy olyan pontra, amikor úgy érzem, ismét szükségem van egy helyre, ahová elrejtőzhetek a világ elől. Szóval leporoltam a blogot, vázlatba tettem minden eddigi bejegyzésemet az elmúlt megannyi évből - ha lesz egy kis időm, átnyálazom őket, és ami olyan, azt visszaállítom nyilvános módba -, hogy tiszta lappal kezdhessek.

Egyelőre nem tudom pontosan, miket fogok ide írni. Az lenne a legjobb, ha mindenről hírt adnék. Vissza kell szoknom arra, hogy kiadom magamból az érzéseimet, ahelyett, hogy magamba zárnám őket, máskülönben fel fogok robbanni.

Próbálok majd pozitív bejegyzésekkel előrukkolni dolgokról, amelyek boldoggá tesznek/tettek, vagy amelyekért hálás vagyok, hogy megtörténtek velem. Szeretnék felvidulni, szeretnék jobb kedvű lenni az emlékeim révén, és mindenek felett: kinőni valamiből, vagy inkább valakiből.

Szőrnyen fájdalmas procedúra lesz, de már nem az a lány vagyok, akit holmi világvégék ledöntenek a lábáról. Igenis erősebb lettem, és meg fogok tudni küzdeni azzal, amivel a sors most szembeállított. Azt hiszem, ennek egyik első lépése, hogy visszahívtam az életbe ezt a blogot.

Készülj Világ, sokat kell mesélnem Neked...
 
Designed by Beautifully Chaotic